Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - I. A vallásjavítás története általában

A szász választófejedelem, Bölcs Frigyes, a wittenbergi egyetem egyik tanári székébe ültette Luthert (1508), pár évvel később egyszersmind a vártemplom papjául is kinevezte, kinek mint ilyennek a gyóntatószék rácsán keresztül alkalma nyílt a nagyközönség lelkébe bepillantani, annak vallási s erkölcsi nagyon is korlátolt nézeteivel közelről megismerkedni. Majd 1511-ben megismerkedett Rómával, hova szerzete némely ügyének elintézése végett küldetett; megismerkedett a pápai udvar, a bíbornoki paloták, az olasz zárdák erkölcstelen életével. Az eddigelé gyermekiesen naiv lelkületű, jámbor német szerzetes látóköre kitágult. Tudori esküjében fogadást tett, hogy az igazságot egész életén át kutatni s a felismert igazságot híven követni is fogja. Luthernek egyenes, becsületes lelke először is az erkölcsrontó és nópszipolyozó bűnbocsánatoknak pénzért való árulása ellen lázadt fel. Mindszent ünnepének előestéjén (1517. okt. 31.) a vártemplom ajtajára kitűzte hires 95 tételét azon kijelentéssel, hogy az ezekben foglaltak igazságát kész bárkivel szemben megvédelmezni. Ez eljárásban nem volt semmi szokatlan. Amint egyes birkózók vagy bajvívók — Holubárok — itt-amott bajvívásra fel szokták hívni a közönséget, vagy ennek vitéz tagjait: ép úgy egyes bölcsészek és hittudósok is szoktak szellemi párviadalra, általuk felállított s közzétett egyes tudományos tételeknek megvédelmezósére vállalkozni. Nem is látta Luther ezen fellépésében senki a római egyháztól való elszakadási vágynak — pápistás nyelven szólva ez eretnekségnek — még csak árnyékát sem. Legkevósbbó gondolt erre maga Luther. Ártatlan tételek voltak azok. Akkor is aláírta volna azokat — ma még inkább — minden értelmes katholikus ember. E tételekben Luther még a bűnbocsátó levelek áruitatását se kárhoztatja, hanem csupán az azok árulása közben elkövetett visszaélések, a piaci kufárkodás ellen kél ki. De hát a Gondviselés útjai kiszámíthatlanok. Egy marék hó a hegy-csúcsról megmozdulva, ha az idő, a légmérsóklet úgy hozza magával, lavinává növekszik; egy parányi szikrából, ha összehalmozódott gyúlékony anyagok közé dobatik, messze ellátszó tűz támad. Az üzleti érdekeit féltő Teczel, a dömós rend főnöke, nyers hangon írt munkácskával kelt ki Luther tótelei ellen; majd segítségére jött Prierias Sylvester pápai kamarás. El akarták fújni a Wittenbergben kigyúlt lángot, s még inkább élesztették. Híre futamodott Luthernek az egész német földön; sőt a pápa füléhez is elhatott a hír. Leo állítólag először úgy nyilatkozott Lutherről: derék, okos fő; de amint értesült, hogy a guruló maroknyi hógömb egyre növekszik, Luthert Rómába idéző rendeletet küld