Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XI. A protestáns egyház külső története. Magyarhoni és erdélyi országgyűlések. Bethlen Gábor és a Rákóciak

honi és erdélyi reformátusok bizalmát és a magyar ügyhöz hű katholikusok támogatását is. A fent ismertetett tanácskozások hosszú tárgyalása alatt mindig arra törekedett, hogy családjának a fejedelmi trónt biztosíthassa; de amellett hű maradt a protestáns vallás ügyéhez is. Miut kormányzó szigorú, olykor hatalmaskodó is; mint katona ós hadvezér bátor, edzett, kitartó és határozott volt. Mint ember nélkülözte az egyéniség azon varázsát, a felfogás azon élességót és a tevékenység azon sokoldalúságát, mely Bethlen Gábor nevét oly ragyogóvá, de egyszersmind oly félelmessé tette. Mindazáltal korának színvonalán álló fórfiú volt, aki, bár nehezen tudta magát nagyobb vállalatra elhatározni, magas hivatását szemei elől soha nem tévesztette. A tudomány előmozdítása, valamint a protestantizmusnak kitartó védelmezése örökké dicsőségét .fogja képezni nevének, valamint az" is, hogy a külföldön diplomáciai összeköttetéseiben tiszteltté ós becsültté tette a magyar nevet. Nem csoda, hogy mikor ilyen férfiú tűnt el a cselekvés színpadáról, Lippay érsek ós a vele egyforma gondolkodású férfiak nem titkolták örömüket a viszonyok ily alakulása felett és bátrabban kezdtek garázdálkodni. Ha X. Ince pápa tiltakozott a harminc évi pusztítást befejező westpháli béke ellen, mivel abban a protestánsok vallásszabadsága biztosítva lett; ha az esztergomi érsek ós némely világiak hasonló okból tiltakoztak az 1647-iki vallási törvények ellen: akkor nem lehet csodálkozni, hogy a papság országszerte felszabadítva érezte magát a törvény ereje alól. Lippay mindenütt előljárt. A jezsuita-rendet dec. 2-iki levele által felavatta az egyházi rend törvényes tagjává. Sellyén, Nyitramegyében, szuronyos katonákkal hurcoltatta ki a protestáns lelkészt a határra. Ilyen dolgok történtek akkor, mikor III. Ferdinánd összehívta az országgyűlést Pozsonyba 1649-iJc év elejére. Ez az országgyűlés nádort is választott a higgadt ós feladatát elődénél: Draskovicsnál jobban átórző Pálfy Pál személyében, kire a protestánsok is bizalommal tekintettek. Sajnálatos körülmény volt, hogy ez országgyűlésen az evangélikusok ós helvét hitvallásuak meghasonlottak. Nevezetesebb határozatok: mind a katholikus, mind a helvét vallásgyakorlat, harangoknak és temetőknek használatával a Kassa városban lakó polgároknak s többi lakóknak és minden ott tartózkodóknak az országnak érintett törvénycikkeihez képest minden akadály nélkül szabad legyen. És ezen városnak, valamint más egyéb városoknak polgárai is, az 1608-ik évi koronázás előtti 13-ik törvénycikk szerint minden valláskülönbség nélkül választassanak, vegyesen ós felváltva, főbiráknak, tanácsnokoknak és egyóbb móltóságokra is alkalmaztassanak.