Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XI. A protestáns egyház külső története. Magyarhoni és erdélyi országgyűlések. Bethlen Gábor és a Rákóciak

ződósóhez való szilárd ragaszkodás, a kitűzött magas cél felé való határozott törekvés: szép tulajdonok, de csak akkor, ha az illető ugyané tulajdonságok jogosultságát másokban is elismeri. Ferdinándban e feltétel teljesen hiányzott. Másoknak őszinte meggyőződését nem tudta tisztelni. Teljesen hiányzott benne a királyi erények legszebbike: a más nézetüek iránti mérséklet és türelem. Az •Ő állhatatossága a makacsság, meggyőződése a vakbuzgóság jellegével bír. Vallási ügyben nem tudott lenni sem igazságos, sem kegyelmes. Lelkiismeretét, melyet Lamormain jezsuita gyóntatója és Pázmány érsek majd élesztgettek, majd elaltattak, fölébe helyezte az országgyűlések határozatainak és az ország törvényeinek. Sem az ország közakarata, sem saját királyi esküje nem volt előtte szent, nem volt rá nézve kötelező, mihelyt az »egyedül idvezito« kath. egyház érdekeit látta fenforogni. Erősen hitte, hogy Istentől nyert hatalmával csak akkor él helyesen, ha azt az Isten egyházának, azaz a katholicizmus erejének növelésére fordítja. 0 — mint maga monda — inkább akar elpusztulni, mint elkárhozott ország felett uralkodni. Ezen elv szerint járt el Stájerben, Tirolban ós Karinthiában; ezen elv alkalmazása folytán apasztotta le Csehország hárommilliónyi lakosságát 780.000-re; ezen elv következtében térített meg százezer magyar eretneket s alapított harmincnál több jezsuita-kollégiumot. Lorettói fogadalmát, melyet Magyarországra nézve Mária-Cellben megújított, hogy t. i.: »kósz volna életét pallos alatt végezni, ha vérével az eretnekséget eltörölhetné«, egész életén át szem előtt tartotta s ahhoz képest választotta meg barátait ós tanácsosait. Az akkori európai kath. fejedelmek mindnyájan hozzácsatlakoztak és ezeknek anyagi segélyével képes lett volna híres fogadalmát be is váltani, ha a minden földi hatalomnál erősebb elvek bajnokai nem állottak volna útjába. Bethlen Gábor és Gusztáv Adolt a hozzájuk csatlakozott protestáns magyarokkal, németekkel, dánokkal, svédekkel, angolokkal és hollandokkal a lelkiismeret szabadságának zászlója alatt minden tekintetben ellenfelei és gátlói voltak Ferdinánd önkényes törekvéseinek. Azoknak lehet köszönni, hogy ez időben a vallásszabadság eszméje a népek kebléből ki nem irtatott ós hogy különösen hazánkban a török segélyére is támaszkodó protestáns vezéreknek sikerült vallásuk szabadságát és ezzel együtt országuk alkotmányát is megmenteni. III. Ferdinánd, ki még atyja életében (1625.) megkoronáztatott, a kormány tényleges átvételekor nem hozott magával sem új elveket, sem új embereket. Mint apja szellemének és buzgalmának