Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XI. A protestáns egyház külső története. Magyarhoni és erdélyi országgyűlések. Bethlen Gábor és a Rákóciak

örököse, csak a régen taposott úton vezette az ország szekerét. Ugyanazon politikai elvek, ugyanazon küzdelmek jellemzik az ő uralkodását is, melyek elődei alatt oly sok vitának és oly sok vórontásnak voltak okozói. Az ország lakossága közt kifejlődött ellentétes nézetek továbbra is fenmaradtak; a nemzeti és vallási sérelmek nem bogy szűntek volna, sőt újakkal tetóztettek. Ennélfogva a kormány ós nemzet közötti súrlódások, különösen pedig a főpapság túlbuzgalmából eredő vallási háborgatások szüntelen izgalomban tartották a hazafiak kebelét. Pázmány utóda Lósy Imre, ki sem észtehetségre, sem kitartásra nézve nem volt hasonmása elődjének, vallási vakbuzgó törekvések által akarta pótolni egyéb tehetségeinek hiányait. A törvényileg megerősített nikolsburgi békét nem tartotta magára nézve kötelezőnek. Az illető pontok határozott értelme ellenére fekvő birtokot adott a jezsuitáknak s újra napirenden volt a protestáns jobbágyoknak erőszakos térítése és a katholikus hitre áttérni nem akaróknak üldözése. A nagyszombati protestáns templomot ismét a jezsuiták foglalták el. Léván, Szakolcán ós több helyen a reformátusok nyilvános egyházi szertartásaikban akadályoztattak, a pozsonyi evangélikus templom építését a király betiltotta stb. Különösen a miatt folytak heves viták az 1637—38-iki pozsonyi országgyűlésen; majd amiatt tört ki az ingerültség, hogy a protestánsok a királyhoz benyújtott kérvényükben »evangelikus rendek« elnevezést használtak magukról. A kath. rendek ez ellen tiltakoztak: ám nevezzék magukat ágostai ós helvét hitvallású híveknek, de ne evangélikusoknak, mert ez, szerintük, a római katholikusok sérelmét képezi. A protestánsok ezzel szemben hivatkoztak az 1608-iki koronázás előtti harmadik törvénycikkre, ahol világosan »evangélikus rendek« elnevezés használtatik; hivatkoztak a szokásra ós az eddigi joggyakorlatra; de a király jogos kérésüket nem vette figyelembe. Ugyanekkor (1638.) tartotta az ország másik része is gyűléseit. Míg Rákóczy ellenfeleivel: Bethlen Istvánnal ós Székely Mózessel volt elfoglalva, nem igen volt ideje a vallási viszonyok rendezéséről gondoskodni. Az eddigi országgyűléseken hozott határozatok, kivéve az 1635. I. törvénycikket, nem igen bírtak elvi jelentőséggel. Most Rákóczy, a buzgó református, erre is kiterjeszté figyelmét, és pedig valószínűleg azon rendek kétes magaviselete által indíttatva, akik az unitárius vallású Székely Mózes fejedelmi jelöltségét előmozdítani akarták. Az unitárius vallás, mint láttuk, a négy recepta religio közé tartozott. Törvénysértés nélkül azt egyenesen megtámadni, avagy csak megszorítani is lehetetlen volt.