Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - I. A vallásjavítás története általában

vezéréül, a másik rész Ziska helyét pótolhatlannak tartotta, vezér nélkül harcolt. Az e párthoz tartozók magukat árváknak — orfanitáknak — nevezték. A husziták két fő pártja erősebb ellentétbe akkor jött egymással, midó'n az 1431-ben összeült bázeli zsinat kiküldöttei egyezkedésre hívták fel Husz híveit. A táboriták hallani sem akartak a. kibékülésről; de a kalixtinusok, kik közé a nemzet előkelői s a városi iparos és kereskedő osztályok tartoztak s kik a 12 éven át folyt harcok alatt anyagi tekintetben tetemes kárt szenvedtek, hajlottak a békére, s kebelükből Bázelbe követeket küldtek, akik hosszas alkudozás után és midőn a zsinat a fentebb említett 4 cikkben követelt reformokat, habár lényeges módosításokkal megengedte, az egyházzal kibékültek s az ú. n. bázeli vagy prágai Compactatát aláirtak (1433). A táboriták és az árvák azonban úgy tekintvén ez egyezséget, mint Husz szellemének meggyaláztatását s a reformáció ügyének elárultatását, a fegyveres harcot tovább is folytatták, mig nem őket saját testvéreik, a kalixtinusok Prága közelében Cseh-Bródnál teljesen szótverték (1434). Pár évtizeden át csak lappangva, az ország félreeső vidékein bujkálva gyakorolhatták vallásukat a radikális irányú husziták, kik a cseh-bródi ütközet után is híven ragaszkodtak Húsznak s az evangéliomnak általuk felismert tanaihoz. De a> XV. század utóbbi felében ismét gyülekezetekké alakulhattak, smiután elődeik némely ábrándjaival s forradalmi rajongásával a reájuk következett nehéz napok alatt felhagytak, Podiebrád is szelídebb bánásmódot tanúsított irányukban, az ország keleti részeit,, a hosszas háborúk által pusztává tétetett litici hegységet lakhelyül engedte át nekik; honnan azok gyakorta megújított üldözések,, nyomatás és szenvedés között Cseh- s a szomszéd Morva-, Lengyels Magyarországban tovább terjeszkedtek, »pikárdok«-nak, »barlanglakók«-nak (Grubenheimerek-nek) neveztetve, ők pedig magukat »Unitas fratrum« »cseh-morva atyafiak«-nak nevezve és tekintve. Többnyire földhöz ragadt szegények voltak, de a bibliában való na

gy jártasságukat ellenségeik is elismerték. A mérsékeltebb husziták sem élvezhették hosszabb ideig békében a baseli compaktata áldásait, sem a császár, sem a pápai szók nem akarván azt komolyan megtartani, sőt II. Pál pápa a kelyhes s az egyezséghez ragaszkodó Podiebrád király ellen keresztes hadat hirdetett (1465), majd Mátyás királyt is harcra tüzelte s a béke véglegesen csak akkor állt helyre, midőn a Csehország trónusába ültetett Ulászló lengyel herceg a kuttenbergi országgyűlésen (1485) ugy a kelyheseket, mint a katholikusokat eddigi jogaikban biztosította.