Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XI. A protestáns egyház külső története. Magyarhoni és erdélyi országgyűlések. Bethlen Gábor és a Rákóciak

mint a távollakó nádorra s követelte, hogy a pap és tanító hagyják el a várost. Ezek bízva a nádor tekintélyében ós a törvény erejében, nem mozdultak. Erre a felizgatott tanács erőszakhoz nyúlt. Rátkai Gtyörgy református prédikátort ós Makai Máté tanítót törvényszék elé idézte s midőn megjelenni sem akartak, szept. 27-én egy durva tót poroszlót küldött órettök. A törvényszék mind a kettőre kimondta az Ítéletet, hogy három nap alatt hagyják el a várost. Következett a végrehajtás. Október 16-án, írja a megtámadott protestáns pap és tanító, »hatalmasul rákerekedtek a prédikátor házára a polgárok és feldühödve megesküdtek, hogy addig sem nem isznak, sem nem esznek, míg a prédikátort ós az iskolamestert ki nem vetik a városból. Négy tanácsbeli, a fertálymesterek és darabantok jelenlétében odarendelt szekerekre rakatták portókájokat, felrakván azután felesegével, gyermekeivel a prédikátort is s azonkópenaz iskolamestert. A felekezet hívei megjelenvén, nemmulaszták el rószvótöket tanúsítani, de a nagyszámú katholikusok fennhangon kiáltozák: csak menjenek oda, ahonnét jöttek; senkisem adott nekik engedelmet arra, hogy itt megtelepedj enek.«

1 A város határából kivitt prédikátor és tanító ügyét akkor az összes magyar protestáns rendek karolták fel. A nagyszombati reformátusok ügyöket az országgyűlés elé hozták, sérelmük orvoslását mind a királytól, mind az új nádortól Thurzó Györgytől követelték. A nádor erélyesen fogta a dolgot. Megígérte, hogy ki fogja hallgatni a vádlott városi tanácsot, illetőleg annak követeit és azután ki fogja mondani az ítéletet. Az országos rendek Pozsonyban decz. 16-án foglalkoztak ez üggyel s hasztalan védelmezte Forgách eljárását, a hangulat ingerült volt s ezt látva Forgách a többi főpapokkal elhagyta az üléstermet. A rendek pedig kimondták, hogy az elűzött lelkészt ós tanítót vissza kell helyezni, a város pedig bírságot fizessen. A viszszahelyezós december 28-án csakugyan megtörtónt. De az ellenkezés még itt nem ért véget. Forgách a királyhoz fordult s követelte, hogy ne tűrje azt, hogy egy eretnekember ítélhessen igazhitű katholikusok fölött ós azok vallási érdekeik ellen. A nádor se maradt tótlen. Értesülve a Forgách fondorlatairól, december utolsó napján az országgyűlést megismertette azzal. Feltárta a helyzetet, hogy ő végrehajtotta a rendek határozatát s ime, ezért Forgách bepanaszolta ő felségénél, hogy önkényesen ós jogtalanul Ítélte el a nagyszombati katholikus elöljáróságot. Ennélfogva hivatkozik az egész országra, hogy az valótlan állítás ós egész erkölcsi felháborodással 1 Ipolyi: Veresmarti élete 372. 1. V. ö, Szenczi Molnár Albert naplója. Bpest 1898. 335, 463, s köv. 11.