Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - X. Bocskay István felkelése, a bécsi béke s ennek az ország törvényeiközé beiktatása (1608)

fejedelmévé; az óv nyarán pedig, a szebeniek kivételével, az erdélyi szászok is csatlakozván hozzá, mind a három nemzet őt kiáltotta ki a súlyos iga alól felszabadított Erdély fejedelmévé, melynek kormányzásával ez Rákóczy Zsigmondot bízta meg. E közben Bocskay csapatai Rhédey Ferenc hajdukapitány vezetése alatt diadalról diadalra mentek. A tavasz kinyiltával urává lett Bocskay a dunáninneni résznek Pozsonyig, a Csallóköz nagy részének, majd Sopron vidékének; sőt a törökkel szaporodott hajdúk ellepték a szomszéd örökös tartományokat is, a Bécs közelében volt császári kerteket feldúlták, valamint korábban betörtek a hajdúk Sziléziába, Morvaországba. De Bocskayt nem hódítási vágyak, nem a fejedelmi címek ós koronák után való sóvárgás indította a fegyerfogásra; ő »hitünkés törvényeinkben megromlott szabadságunkéra húzta ki hüvelyéből a kardot. E célt ő sohasem tévesztette szeme elől. A szerencse, a fényes siker nem kábította, nem ragadta el. 0, aki kora ifjúságától kezdve a hazája érdekéből, az akkori viszonyok között, szükségesnek találta a Habsburg-házzal való szövetkezést, aki, mint KASSA A XVIII. SZÁZAD ELEJÉN. (Egykorű metszet után.)