Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - IX. Budolf uralkodása és az ellenreformáció

Igen, de István király is, Kristóf vajda is tudta, hogy a jezsuitáknak térítési munkája csak a magyarországi katholikus párt támogatása mellett sikerülhet. Ezért is Kristóf felajánlotta egyik követe által Rudolfnak a maga részéről a barátságot, mely ajánlatot Rudolf örömmel fogadott, de egyszersmind felhívta a vajdát, hogy a keresztyénség, vagyis a római egyház ügyét ne tévessze szem elől. Elkészült az egyik akna. Gyorsan következett a másik. Báthory Kristóf, a különben is beteges ember, nejének, Bocskay Erzsébetnek elhunyta által erősen lesujtatván s mintegy érezvén élete végének közeledését, az 1581-diki országgyűlés által megválasztatta fejedelemmé fiát, a még csak 9 éves Zsigmondot. Végrendeletében pedig gyermeke nevelését volt gyóntatójára, Leleszy János jezsuitára ós Gálffy Jánosra bízta. Kristóf e választás után néhány napra meghalt ós így a gyermekfejedelem egészen a jezsuiták kezébe került, kik azután a több rendbeli testi és lelki bajok csíráit magában hordozó gyermek eszét és szivét egészen tetszésük szerint idomították s folyvást hatalmukban tartották; de egyszersmind elérkezettnek látták az időt egyfelől arra, hogy egész erővel hozzákezdjenek a protestáns egyház megsemmisítéséhez, másrészt az erdélyi és prágai udvarok között a jó viszonynak erősítéséhez s ezen a réven a Habsburg-házat a fejedelmi székhez vezető útnak egyengetóséhez. De csakis hogy hozzákezdettek. A céljukhoz vezető út előtt erős akadályok állottak egyelőre. Nevezetesen az erdélyi rendek gyanakodva fogadták Jézus társaságának tagjait mindjárt első fellépésük alkalmával s az 1579-diki országgyűlésből fel is írtak a fejedelemhez, hogy ha az ifjúság oktatása céljából jezsuiták telepíttettek is be bizonyos helyekre, de »csak abban viseljék magukat, a tanításokon kívül ne menjenek ... az különböző tanítók között háborúság ne következzek«. Amíg Báthory István élt, addig az ő óvatos, mérsékelt intézkedéseinek megfelelőleg az általa beküldött s később is kegyeiben részesült jezsuiták óvatosabban jártak el; de azért már egy évvel későbben, midőn Báthory Zsigmondnak fejedelemmé választása ügyében a rendek összejöttek, szükségesnek látták ezek kikötni, hogy a fejedelem Kolozsváron, Monostoron és Gyula-Fehérváron kívül »újabb helyekre, városra avagy falukra afféle tanítókat sem erővel, se fenyítékkel ne szállítson*. István király halálával (1586) azonban eltűnt a mérséklő kéz, a gyermek-fejedelem óretlensége, Rudolf király jóakarata s Draskovics érsek fentebb említett intézkedése azt a 1 Articuli dominorum Transsylv, Szilágyi S.: Erd. orsz. III., 142. 1.