Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - I. A vallásjavítás története általában

szék elleuök karddal, máglyával, a kegyetlen és vakbuzgó Montforti Simon vezérlete alá bocsátott keresztes haddal lépett fel; mely had vezetői vérlázító kegyetlenséggel igyekeztek mindennemű egyházi ellenzéket gyökerestől kiirtani. Beziers ostromakor a harcosok kérdezek a pápai legátustól Arnoldtól, hogy ha a várost majd beveszik, miről ismerhetik meg, hogy ki az eretnek ós ki az igazhivő katholikus ? »Csak öljétek mindnyáját, — nyerték válaszul — Isten majd megismeri az övéit.« Montforti Simon nézete pedig az volt, hogy inkább száz igazhívő vesszen el ártatlanul, mintsem egy eretnek megszabaduljon ; se baj, ha valakit ártatlanul ölnek meg, annál hamarabb kiszabadul a lelke a purgatoriumból. A keresztesek megfogadták a jó tanácsot; Beziers bevételekor leöltek minden élő lényt, nőket, gyermekeket, összesen 15.000, mások szerint 60.000 lelket. Egy másik keresztes had 1226-ban Avignonban mészárolta le az összes lakókat. A húsz évig tartott kegyetlen üldözések dacára is egyes lappangó valdiak maradtak ugyan Franciaországban is, de a legtöbbek a piemonti és savoyai félreeső völgyekbe, vagy Cseh- ós Magyarországba vándoroltak ki, mely helyeken vallensis név alatt egészen a reformációig, sőt Piemontban, habár később is sokszoros zaklatásokat szenvedtek, a legújabb időkig fennmaradtak, világosságot képezve a setótségben. Erant lux in tenebris. Wicklif János. Az elŐreformációnak egy másik nagyérdemű munkása Wiclif volt, kit a vallásjavítás mezejére részint a tiszta evangóliom, részint az angol nemzet önállósága, szabadsága iránti lelkesedés vezetett. Midőn III. Ince pápa Földetlen Jánost, Anglia e tehetetlen s hebehurgya zsarnokát a porig megalázta s trónjától megfosztottnak nyilvánította, ez országát Incétől mint hűbért, adófizetés Ígérete mellett könyörögte és nyerte vissza. Ez időtől fogva a pápai hatalom súlyát Anglia gyakorta érezte, erős támaszait képezvén e hatalomnak jó száz éven át a kolduló szerzetesek, kik mint Nyugot-európa más országaiban, úgy Angliában is az egyetemi főbb tanszékeket kezükbe kerítették s emellett a gyóntató székekből is a népre nagy befolyást gyakoroltak. A XIV. század eleje óta azonban úgy a király mint a parlament igyekeztek a pápai terhes jármot nyakukról lerázni s a század második felében e célból több parlamenti végzést hoztak. Ily körülmények között lépett fel a szabad s evangéliomi szellemű Bradvardina dömés szerzetes, később érsek befolyása alatt növekedett s úgy a scholasztikus bölcsészetben, mint az egyházi s világi jogban egyaránt jártas Wicklif, 1360 óta oxfordi egyetemi