Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - VII. A szentháromság-ellenes irány. Unitáriusok

kitűnik — azért fenntebb említett tanainak kihívóbb vagy feltűnőbb módon való hirdetésében éveken át türtőztette magát. Azonban 1578 tavaszára Tordára zsinatot hirdet, amelyen megjelent 322 lelkész s itt Dávid vezetése alatt — mit sem törődve az újítók ellenében közelebb alkotott törvényekkel — kimondják, hogy a zsinati határozatokkal meg nem állapított hittani kérdések felől szabad vitatkozni és prédikálni; ami voltakópen azt jelentette, hogy azon gyenge kötelék is, mellyel az egységhívők serege eddigelé össze volt foglalva, széttépetik. Oldott kévévé lettek Dávid és társai. Az egyik újítást hozott be a tanokban, ós volt, ki helytelenítette a gyermekkeresztséget is, vagyis az anabaptistaságot hirdette, volt, ki az eddig szokásos szertartásokat eltörölte, helyökbe újakat hozott be; Dávid pedig újra hol nyilvánosan, hol meghitt barátai körében a kegyes füleket erősen megbotránkoztató tanokat hirdetett Jézus imádásáról, Krisztus helyettes elégtóteléről s az eleveelrendelósről; nemcsak, de egy könyvecskében is közzétette idevágó hittételeit,

1 mely tótelekre Socinus Faustus is kénytelen volt akként nyilatkozni, hogy Dávid és társai a zsidóságra térnek s Krisztust megtagadván, Mózest akarják az ekklózsiába behozni. Blandrata látta az e féktelen újítás folytán a felekezetre bekövetkezendő veszedelmet, azért ennek elhárítása céljából egyrészt Socin Faustot hívta be Lengyelországból, aki félévet töltött Dávid Ferenc házánál, mint ennek vendége; másrészt az új fejedelemnél, Báthory Kristófnál működött oly irányban, hogy az 1578-ban Kolozsvárra hirdetett országgyűlés az eddigieknél keményebben hangzó törvényeket alkosson az újítók ellen. Siker nélkül. Dávidot a lejtőn nem volt képes sem Socin, sem a törvény feltartóztatni; testileg ugyan felettébb elgyengülve, de lelkében meg nem törve haladt a tragikus véghez vezető úton. A fejedelem 1579 tavaszára, majd június elejére Tordára, illetőleg Gyula-Fehérvárra országgyűlést hirdetett, ezekre Dávidot megidézte, ez meg is jelent, de már csak baráti karoktól támogatottan; hittani álláspontját védte maga is, amennyire egy roskatag, szélütött ember védhette, de még inkább védte az ö megbízásából veje, Trauzner Lukács. Siker nélkül. Saját testvérei, tanítványai, lelkésztársai léptek fel ellene vádlókként, miként ezt a gyulafehérvári országgyűlés elnöke, a szintén egységhívő Kendi Sándor is szemére vetette Dávidnak; ós ha az ország1 Libellus Parvus XXX. Thesibus Blandratae oppositus, in quo disseritur Jesum Christum vocari nunc non posse Deum, cum non sit verus Deus; Jesum invocari non posse in precibus; Justificationem et praedestinationem a Luthero et Calvino male fuisse intellectas ... A. 1578 in lucem emissus.