Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - VII. A szentháromság-ellenes irány. Unitáriusok

nak kételyek lelkében s akkor csatlakozik Blandratához, de miután ennek s társainak kétes értelmű hitnézetei, hímező-hámozó vallástételeik lelke kételyeit el nem oszlatták, ő habozás nélkül haladt a Blandrata által váltott irányban s elment annak végpontjáig; levonta a Blandrata és Socin által hirdetett hitelveknek végső következményeit és kevéssel azután, hogy Báthory a fejedelmi széket elfoglalta, közelebbi hitrokonai közül is többeket megbotránkoztató nézeteket kezdett vallani, tagadván Krisztusnak Istenségét s helytelenítvén az ahhoz való imádkozást. Ezzel a felekezet kebelében a szakadás magvait elhintette; másrészt a fejedelemnek s az országgyűlésnek e felekezet ügyeibe való beavatkozását elősegítette. A fejedelem az 1572. évben udvari prédikátorrá Dávid helyett ennek régi ellenfelét, Alesius Dénest tette; a II. János által az unitáriusoknak ajándékozott királyi nyomdát és annak jövedelmeit azoktól visszavette; vallásos könyveknek előleges vizsgálat nélkül való kiadását megtiltotta; a főtisztviselőket felhatalmazta, hogy az engedély nélkül kiadott könyveket és írásokat, bárhol és bárkinél találjanak ilyeneket, azok javaival együtt lefoglalják. Az 1572 és 1573-ban tartott tordai és kolozsvári országgyűlések megújítják ugyan a négy bevett vallás szabadságát biztosító marosvásárhelyi törvényeket; de másrészt felhívják s feljogosítják a fejedelmet az újítók — az innovatorok — ellen való erélyes eljárásra; examináltassa meg a fejedelem — mondja a törvény — az újítókat a két szuperintendens s ezek mellé vett tudós férfiak által, és ha azokétól eltérő hitnézeteket vallanak ós azokat makacsul védelmezik, rekesztesse ki őket az egyházból, sőt fogsággal ós halállal is büntethesse. Ez utóbbi jogával nem ólt ugyan a fejedelem, sőt bár az a körülmény, hogy Békési ellene 1575-ben fegyvert fogott s hogy e küzdelemben az egységhívők ennek oldala mellett harcoltak, fokozta a fejedelemnek e felekezet iránti ellenszenvét, mégis, minthogy a lengyel nemesség tekintélyes része is Socin felekezetéhez tartozott, a lengyel koronára való tekintetből pedig Báthorynak e nemesség jóindulatára szüksége volt, óvakodott az erdélyi unitáriusok ellen erőszakosan fellépni. Ezért az 1576-iki medgyesi országgyűlésen hozott törvény Dávid Ferencnek szuperintendenssé lett választatását megerősítette, úgyszintén azt is, hogy utána vagy helyébe az egységhívők más szuperintendenst választhassanak, »csakhogy — Dávid F. vagy utóda — az religio dolgában semmit ne innoválhasson, hanem az miben találtatott, azon állapotban maradjon«. Az időknek rosszra fordulását felismerte Dávid is, — amint ez az erdélyi egységhivők egyik főemberéhez, az Olaszországból idemenekült Paleologus Jakabhoz 1573-ban intézett leveléből is