Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - VII. A szentháromság-ellenes irány. Unitáriusok

szabadon prédikáltassák, az confessioért senki meg ne bántassók, se prédikátor, se hallgatók. Hódításainak dólpontjára emelkedett az új felekezet. II. János színvallásával uralkodó vallássá lett úgyszólván az unitárius vallás; az eddigelé még habozott, a még gyengébb avagy vastagabb álarcot viselők is — lelkészek és világiak — most már nyíltan csatlakozhattak az új apostolokhoz, innen és túl a Királyhágón gyülekezetekké szervezkedhettek és szervezkedtek is. Sem az unitárius egyházak, sem az ezekhez tartozott hívek számát megközelítőleg sem tudjuk, de az kétségtelen, hogy Erdélyben a magyarok és székelyek, sőt néhol a németajkú polgárok, valamint a főurak közül is számosan csatlakoztak Dávidhoz; voltak unitárius egyházak a Szilágyságban, az errébb eső részeken pedig N.-Váradon, Békésen, Belényesen, Makón, Hódmező-Vásárhelyen, Szegeden, Simándon voltak jelentékenyebb egyházaik, e vidékről pedig elhatoltak e tanok Dunántúl déli részeibe, el egészen Pécsig. A szabad vallásgyakorlatot biztosító törvény meghozatala után pár hóval később (1571 márczius 14.) meghalt János király, és az ő halálával forduló ponthoz jutott az unitárius egyház. A gyors fejlődóst rohamos hanyatlás váltja fel. Az új fejedelem, Báthory István, római katholikus volt s lelkén viselte egyháza érdekeit; csakhogy míg a két protestáns egyházzal szemben, politikai okokból, lehetőleg palástolta, kivált kormányzása első éveiben, erősebb katholikus érzelmeit, addig az egysóghívőknek mindjárt kezdetben érezniök kellett az idők rosszra fordulását. Hiszen Báthorynak a fejedelmi szók elnyerésében egyik veszélyes vetélytársa az unitáriusok fő pártfogója ós pártfogoltja Békés Gáspár volt, ki ezenkívül Miksa királlyal való összeköttetésénél fogva is veszélyes embernek tünt fel Báthory előtt. De volt egy más körülmény is, mely a Blandrata és Dávid által alapított Egyházat alapjaiban megingatta s annak romlását előidézte. A ravaszságig óvatos olasz Blandrata és a mellé csatlakozottak küzdöttek éveken át — mint láttuk — az ős-egyház által megállapított szentháromsági tant híven védelmező Melius és társai ellen, de azért Krisztus istenségét s öröktől fogva való létezését többé-kevésbbó burkolt értelmű hit-tételeikben ők is elismerték; míg ellenben Dávid F. álarcot nem viselt soha; ami felől meg volt győződve, azt ki is mondotta magyaros őszinteséggel, tekintet nélkül bármely mellékkörülményekre. Midőn a középkori egyház romlottságáról meggyőződött, lelkes apostolává lett Luthernek, később Kálvin gyökeresebb reformációja ragadja meg lelkét, s akkor annak lesz hirdetője, vezére; majd a szentháromság tana ellenében támad-