Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
ISKOLAÉPÜLET - Az épület
79 Poszvék Sándor teológiai igazgató tanár Oltári beszéd az evangélikus templomban tartott ünnepélyen Tisztelt gyülekezet! Előttünk is feltárul ma az ígéret földje, megnyílnak a csarnokok, melyekhez évek óta vágyaink, reményeink fűződnek. Itt állok, hogy tolmácsoljam azon érzelmeket, melyek a jelen pillanatban rezgésbe hozzák szivünket. Itt, hogy hangot adjak a dicső eszmének, melynek megünneplésére egyházkerületünk tiszteletreméltó képviselői, az ifjúság és iskola nemeslelkü barátai e hajlékban összesereglettek. Miként felelhetek meg a megtisztelő, de nehéz hivatásnak! Legjobban bizonyára úgy, ha átengedem a szót maguknak a díszes falaknak, melyek közé vonulni szándékozunk. Hisz maga az Úr mondja:> ha az emberek hallgatnak, a kövek fognak kiáltani' Kiáltott az omló kő, midőn búcsút mondottunk kedves régi épületünknek, most is megelevenül a porszem, megszólal a kő, melyből a régi romjain a tudomány uj temploma épült. A kövek kiáltó szava cseng most füleinkben s e néma prédikátor hirdet egy épületes, tanulságos szót: „sokat vettetek, sokkal tartoztok!” Sokat vettetek! E szót hangoztatják a néma kövek, melyek dicső rendeltetésük által magasabb hivatást nyernek. Régi alapon áll az uj épület. Századok viharai vonultak el tanintézetünk fölött. Gyönyörködve legeltetjük szemünket az egyszerűségében méltóságos díszes épületen, — a fundamentomig, melyen nyugszik, nem hat le tekintetünk. Pedig ma megszólal az alapkő is. A XVI. század világmozgató eszméinek géniusza kiveszi a kő alúl, napfényre hozza az okiratot, mely főiskolánk dicső múltjának hagyományait foglalja magában. A szellem, mely főiskolánkat életre keltette, a reformáció szelleme volt. Hirdette a századokon át gyámság alatt álló emberiségnek nagykorúságát. Az evangélium egyháza megadta Istennek, ami Istené, s a császárnak, ami a császáré. Megadta az államnak, ami az államé, a tudománynak, ami a tudományé. Önmagának csak az erkölcsi, csak a vallási világot tartotta fenn. Itt akar plántálni, itt akar működni, nem törekszik dicsőség, nem hatalom után; kovász akar len-
