Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
ISKOLAÉPÜLET - Az épület
8o ISKOLAÉPÜLET ni, mely áthatja a tésztát; termékeny csira, mely a szivek mélyében, a társadalom rétegeiben gyökerezik, hogy az igazság, a jog, az anyagi és szellemi jólét hatalmas fájának legyen szülőanyjává. „Sokat vettünk!" A néma kövek hirdetik főiskolánknak dicső szellemi hagyományain kívül a szeretetben munkás hit csodadolgait is. — Légió azok száma, kik nemes, önzetlen, lángoló lelkesedéssel rakták le adományaikat az alapra, melyre a tudomány ama csarnoka épült. Elvonulnak lelki szemeink előtt a múlt dicső emlékei s egybeolvadva a jelennek magasztos tüneteivel, egy jobb, boldogabb jövő reményét keltik szivünkben. — Légy áldott, te soproni gyülekezet, ki mint hegyen épült város, a hazai egyházak közt tündökölsz. — Hitbuzgalmad veté meg alapját kedves intézetünknek, hitbuzgalmad tartá s őrizé meg híven három századon át apáink e féltett örökségét. Valameddig ama falak állanak, hirdetik a hűséget, melylyel egyházunk Sionját fölépitéd, a megpróbáltatás napjaiban megtartád s felvirágoztatád. Áldott légy te dunántúli egyházkerület, ki oltalmad, védő szárnyaid alá fogadtad a gyermeket, midőn szülőanyja, szemben a kor fokozódó igényeivel, érezve erejének korlátoltságát, nehéz szívvel bár, de bizalommal tette le karjaidba. Semmi áldozattól vissza nem riadva, önmegtagadással neveléd fel s ma büszkén mutathatod be a világnak. Áldott legyen Urunk, Királyunknak bölcs kormánya, áldott e szép városnak nemes törvényhatósága. Ha főiskolánk történetének lapjai megörökítették a könnyeket, melyek szomorú napokra emlékeztetnek, az a lap, mely a ti áldozatkészségtekről szól, csak a hálás öröm, a lekötelezettség érzelmeit tolmácsolja. „Sokat vettetek — sokkal tartoztok"! Midőn a kövek kiáltó szava megújítja szivünkben az áldásteljes múlt emlékét, felhívja figyelmünket a jelen iránt tartozó komoly, szent kötelességre is. A díszes épület, mely a hazai közművelődés egyik szerény műhelyéül van rendelve, mindnyájunk örömére megnyílik ma. Egyről meg ne feledkezzünk! Az épület csak külső alak. Csak akkor lesz valódi oltárává a nemes erkölcsiséggel párosult vallásosságnak, ha a holt falakat megeleveníti az éltető, a fejlesztő, a jó, igaz és szép iránt lelkesítő szellem. A múltnak dicső hagyományait, a jelennek jogosult követelményeivel összhangba hozni, ez a mi feladatunk, kik a közélet egykori tényezői, az ifjúság szellemi fejlődésének vezetésére vagyunk hivatva.
