Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
ISKOLATÖRTÉNET - Emlékbeszédek, ünnepi beszédek: Müllner Mátyás, Fridelius János, RibinyJános, Domanovszky Endre, Hetvényi Lajos, dr.JauszBéla, Peéry Rezső, Baráth Zoltán, Ikvai Nándor, dr. Lampérth Gyula, Tölli Balázs, Szimon János
43 ISKOLATÖRTÉNET dig az eljövendő jobbat szolgálja, úgy áll az a tétel is, hogy ideálok nélkül lehet, de nem érdemes élni, — ez az ideál pedig ma egy új kor új, szocialista humanizmusa kell hogy legyen. — Az erre való, századok hagyományában gyökerező becsületes törekvés vezette ezt az iskolát a két világháború közötti és a második alatti nehéz időkben, s vezeti meggyőződésem szerint ma is, — az 1948-ban történt államosítás óta, amikortól kezdve büszkén viseli egykori nagy tanítványának, Berzsenyi Dánielnek nevét — új életet építő utunkon. [...] A volt tanítványok most összegyülekezett nagy serege pedig, amelyben nemcsak az öregek vannak képviselve szép számmal — ami már csak azért is érthető, mert a korosodó embert nosztalgikus vágyódás vonzza elmúlt szép ifjúsága színhelyére —, hanem itt látjuk egészen tekintélyes tömegben a fiatalabb, sőt legfiatalabb évjáratokat, ami viszont az itt szerzett impressziók és ráhatások eleven erejét igazolja,—szóval: ez a tiszteletreméltó seregszemle még valamit kell, hogy eszünkbe idézzen. Csak a nemzeti és emberi közösség előbbrevitelének örökké újonnan kiformálódó gondolata kovácsolhat össze olyan emberi közösségeket, amelyek egy-egy nagymúltú tanintézet, így ez iskola körül is kialakulnak nemcsak azokból, akik valaha is tanítványai voltak, hanem mindazokból, akik ez intézmény tanáraihoz és tanítványaihoz tartoznak, mint szülők, testvérek, rokonok vagy barátok. Mert a jó iskola nemcsak azokat köti és formálja, akik vele közvetlen kapcsolatban állnak, hanem a gyermekeken és nevelőiken keresztül széles köröket is. így alakította ez a gimnázium a múltban egy város falain túl messze vidékek gondolkodását és életét, s alakítja ma is. A jubiláló iskola számára ezt az üdvözletei hozom annak a „nagy" iskolának, a debreceni Tudományegyetemnek nevében, amely az ország keleti szélén több mint négy évszázada virágzott ősi kollégiumnak utóda, s amely Kollégium éppúgy alma matere volt messze vidékeknek, mint a soproni. Századok hagyományai köszöntik századok tradícióit ez üdvözletben. Nektek viszont, kedves ifjúság, akik most vagytok növendékei közös iskolánknak, hadd adjak üdvözletül egy élményt, egy érzést, amely bennem él és hetek óta fűt. Önemésztő töprengéseimben, hogy mi mindent kell és szükséges elmondanom egy ilyen ritka ünnepség alkalmával — minden alkotás a magunkból adás önemésztéséből fakad! — sokat gondoltam arra, hogy a múlt rajzán és a jelen feladatainak elmondásán kívül Hozzátok is kellene pár szót szólnom, hisz Ti vagytok a jelen és a jövő, Nektek Nagyszabású jubileumi ünnepséget tartottak a soproni Berzsenyi Gimnázium fennállásának 400 éves évfordulója alkalmával Kisalföld II. évf. 1957. november 26.-
