Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
ISKOLATÖRTÉNET - Emlékbeszédek, ünnepi beszédek: Müllner Mátyás, Fridelius János, RibinyJános, Domanovszky Endre, Hetvényi Lajos, dr.JauszBéla, Peéry Rezső, Baráth Zoltán, Ikvai Nándor, dr. Lampérth Gyula, Tölli Balázs, Szimon János
42 Dr. Jausz Bela egyetemi tanár, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora Megemlékezés A soproni Berzsenyi Dániel Gimnázium (volt ev. líceum) 400 éves fennállásának emlékünnepén, 1957; november 24-én részletek Ünneplésre gyűltünk össze közeli és messze tájakról az ősi városba, ahol a kövek is egy több évezredes kultúra fejlődéséről beszélnek, hogy megemlékezzünk a Berzsenyi Dániel Gimnázium, a volt ev. líceum fennállásának 400. évfordulójáról. 400 esztendő parányi időtartam a kozmikus fejlődés sorában, de gazdasági erőket és társadalmakat alapjukban megváltoztató történelmi korszakot jelenthet és jelent az emberiség, és méginkább egy nemzet történetében. Mi minden történt az emberöltők e nem is hosszú sorában, csak a szűkebb hazában is, egy másfélszázados török uralom, Habsburg-elnyomás, szabadságharcok, világháborúk pusztító esztendeiben, másfelől nemzeti erőink ébredése, megerősödése, életformáink felemelkedése révén el egészen napjaink új életet építő koráig. [...] Az iskolának, az intézményes és szervezett nevelés műhelyének épp az a legfontosabb feladata, hogy — túl egy adott társadalom múlandó jellegű és sokszor önös célkitűzésein — azokat a magasabbrendű feladatokat keresse és igyekezzék egész munkájában megvalósítani, amelyek az emberi haladás ügyét szolgálják. Az újért folytatott harc, a mindig jobb után való ernyedetlen törekvés a mindig tökéletesebb emberi személyiség kialakításában az a tényező, amely túlemeli az iskolát egy szűk és legjobb esetben is csak enciklopédikus ismeretközlés célját megvalósító szakiskola méretein és a humánum szolgálatába állítja. [...] (Iskolatörténeti áttekintés után a szerző saját diákéveire és tanáraira emlékezik vissza.) Tőlük tanultunk logikus gondolkodást, kritikus szellemet, munkaszeretetet, becsületes helytállást, frázismentes hazaszeretetei és nem utolsósorban — közösségi szellemet. Mert ez az iskola tudott egységet teremteni tanár és tanítvány között, urbánus és falusi gyermek között, különböző nemzetiségű diákok között. Ez az iskola — egy sok tekintetben lagymatag kor liberalizmusának légkörében is tudott igaz humanizmusra nevelni, és tudott útravalót adni sokunknak, hogy eligazodjunk kritikus elmével új gondolatok sokszor útvesztőnek vélt szövevényében, mert mindig az igaz emberiesség ideálját mertük és akartuk keresni. Ez az iskola tudott és mert ideálokat állítani a gyermek elé, olyanokat — egy haladó humanista gondolkodás jegyében —, amelyek a férfikor küzdései között is igaz elveknek bizonyultak. És mint ahogy áll az az igazság, hogy csak az az emberi alkotás maradhat meg, amely túlmutat saját korán, s csak az az intézmény állhat fenn tartósan, amely min-
