Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
ISKOLATÖRTÉNET - Emlékbeszédek, ünnepi beszédek: Müllner Mátyás, Fridelius János, RibinyJános, Domanovszky Endre, Hetvényi Lajos, dr.JauszBéla, Peéry Rezső, Baráth Zoltán, Ikvai Nándor, dr. Lampérth Gyula, Tölli Balázs, Szimon János
ISKOLATÖRTÉNET 39 a Gondviselés édes atyát ád nekünk a nagy karsay-ban; majd pedig a nemzet javára századok alatt elhelyezett szellemi és erkölcsi tőkének kamatja anyagi segítség alakjában térül némileg vissza. Azon intézményeknek, melyek a kulturállam megalkotásában az oroszlánrészt vették ki a maguk számára, országos törvény biztosítja az állam segítségét. így 1894-ben iskolánk is a kor követelményeinek megfelelőbben újra épülhet s a létfeltételek dolgában is oly színvonalra emelkedik, hogy a 20-ik században is múltjához méltóan töltheti be nagy hivatását. — Most itt vagyunk, hálaimát mondunk és emlékezünk. A letűnt 350 évnek küzdelme nagy tanulságokat rejt magában. Földi sorsról s csodás tüneményről beszélnek iskolánk történetének lapjai. A földi sors kegyetlen szava többször hallatszott: „dőljön romba, mit emberkéz épített" s egy csodás tünemény a porból mindig új, virágzóbb életre emeli az iskolát. A romok rettentő látásoknak csüggeteg kérdését vetik fel, a körben mozgó s onnan kitörni vágyó, de ismét vissza-visszaeső emberéletnek ama nagy kérdését, amit Madách Ádámjával így fejez ki: „Megy-e előbbre majdan fajzatom?" És a nehéz idők után folyton újra éledt s a legközelebbi jövő dalát mindig megértő iskola azon elvnek képviseletében, mely megteremtette, a hitnek és hazaszeretetnek sugalatából felel: viszem! Vittétek is ti régi jó tanítók, kik nehéz időkben bizony nem a kenyérért jöttetek ide, — mert akkor azt más pályán kerestétek volna, — hanem az embernevelés szent ügye hozott, kik a legjelesebb diplomát lelketekben hordtátok a tudománynak, a nemzeti kultúrának, az ifjúságnak, fajunk jövőjének szeretetében. A személyiség elvének ismertnevű nagy pedagógusa — intézetünk volt tanítványa — tudományos munkában hymnust zeng rólatok, kik szerény anyagi viszonyok között nem panaszkodtatok, nem törtetek előre rangért, dicsőségért, nem kerestétek a feltűnést, nem kívántatok a világban szerepelni, hanem búvárkodva leszálltatok a gyermek lelkének mélyéig, ahol a nemes akaratnak szikrája lappang és telketekkel érintve azt lángra gyújtottátok, majd „feltekintettetek ahhoz, ki reátok bízta a gyermekeket". Felvettétek a kicsinyeknek ügyét s nem feledkeztetek meg arról, hogy érettük számadással tartoztok. Ez a szeltem volt a titka az ifjúságra gyakorolt hatásnak és a nagy korszakos eredményeknek, ez a szeltem testesíté meg itt a személyiség és a szabadság azon elvét, mely szellemi és erkölcsi nagykorúságra, önállóságra, a tehetségeknek — nem a rideg törtvényszerű kényszerűségből, hanem a telkiismeret benső kötelességérzetéből fakadó — kiművelésére, az örömmel végzett önképzésre nevel. A korviszo-
