Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
ISKOLATÖRTÉNET - Emlékbeszédek, ünnepi beszédek: Müllner Mátyás, Fridelius János, RibinyJános, Domanovszky Endre, Hetvényi Lajos, dr.JauszBéla, Peéry Rezső, Baráth Zoltán, Ikvai Nándor, dr. Lampérth Gyula, Tölli Balázs, Szimon János
38 IS KO LATÖ RTÉN ET nyelv művelésére serkent, Schwartner Márton, ez a „rendkívüli csillagzat", a klasszikusok jeles magyarázója s egyúttal híres statisztikus, kit a felvilágosodott II. József már 29 éves korában a budai egyetemre a diplomatika tanárául visz el Sopronból. Iskolánk méltán kapta ez időben a „soproni Parnassus” nevet. Berzsenyi Dániel magyar lelkének szilaj ősereje ebben a szellemi légkörben találta meg a klaszszilcus formát a nemzetet felrázó kitöréséhez; a szelíd Kis Jánosnak hangyaszorgalma itt nyer irányítást az önképzésre, a magyar nyelv művelésére, a szellemi kincsek gyarapítására s terjesztésére s 1790- ben megalapítója lesz az iskolánk múltjában oly nagy szerepet játszó „Magyar Társaságinak. E szép idők után mintha egy romboló hatalom megirigyelte volna ez aranykorszakot, egy pajzsos férfiú: az ínség, a szegénység fel akarja dúlni a múzsák otthonát. De aknamunkája közben ásója megakad s az áldozatkészség géniusza lép ki az omladékok közül s iskolánkra virrad a jóltevők kora. Jöhetett az 1811-iki nagy nemzeti veszedelem, a pénzdevalváció, a nemes soproni gyülekezet nehéz időkben is méltó maradt múltjához. 1825-ben az újonnan épült „Aedes Musis erectae" áll már a réginek helyén, mely a most itt ünneplők közül többünknek volt még egyszerűségében, régiességében is kedves szellemi otthona. A 19-ik század első fele a nemzeti ébredés, a nemzeti szervezkedés ideje; amannak nyoma iskolánkban az 1827-ben megalakult szépemlékű „Deákkúti vármegye", emennek gyümölcse pedig a zay-ugróci tanrendszer behozatala. — Majd jön 1848 s Müllner Mátyás, a tudós tanár parancsnokká lesz s a tanulóifjakat a szelíd múzsák csendes lugasaiból Mars mezejének a bejáratához: katonai gyakorlatokra vezeti s tudjuk, mi történt azután. — A bosszú idejének kegyetlen logikája szerint nem jöhetett más, minthogy az az iskola, mely a nagy kufsteini rabot, Haubner Mátét nevelte, elveszíti nyilvános jellegét. Midőn már minden elveszett, egyházunk, iskolánk egy kis hidat még mindig spártai férfikarral védelmez. Midőn már mindent leromboltak, egy oltár itt a „dermedt kor zordon éjszakáján" is megmaradt és titokban is áldoztak rajta. Ez a megvédett utolsó híd a protestáns autonómia, amelyen keresztül egy egész nemzet jut el ismét az alkotmányvárába. Ez az oltár a honfibúból fakadt hazaszeretet, mely a nemzet hajnalát ébreszté. E hídért s ez oltárért a dunántúli egyházkerület lelkes áldozatra kész s iskolánkat a hínárból erős kézzel kiemeli s 1853-tól kezdve mint édes gyermekét gondozza. Majd az alkotmányos aerával beállott követelmények — főleg a berendezkedés és az anyagiak terén — egy évtizedtől egy század munkáját kívánják. Súlyos gondok nehezednek ismét iskolánkra, de
