Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
ISKOLATÖRTÉNET - Emlékbeszédek, ünnepi beszédek: Müllner Mátyás, Fridelius János, RibinyJános, Domanovszky Endre, Hetvényi Lajos, dr.JauszBéla, Peéry Rezső, Baráth Zoltán, Ikvai Nándor, dr. Lampérth Gyula, Tölli Balázs, Szimon János
37 ISKOLATÖRTÉNET nie kellett magát, hogy a másikkal építhessen; mint az édes anyának szenvednie kellett, hogy fiakat nevelhessen a haza és egyház számára. A „sapiens et eloquens pietas" elve szerint buzgón folyik a munka az új iskolában, de 27 év után már Schremmel Ábrahám rector, Virgilius Fedius conrectorral, Muraközi Györggyel együtt számkivetésben siratják az elárvult kathedrát, Dragonus Gáspár lelkész és Faut Márk városi tanácsos, a híres krónikás fogságban búsulnak az iskola bezáratása miatt s Nádasdy Ferenc védelme alatt Keresztúr lesz a soproni diákok Pathmosa (menedékhelye). De Bocskay győzelmi lobogója elfedezte a 22 évi szenvedést, a bécsi béke után nemcsak megnyílik a régi iskola, de különösen a lelkészképzést felkaroló Wittnyédy István pártfogása mellett tovább fejlődik, s 1657-ben az alapítás száz éves emlékét azzal ünnepük, hogy saját szavaik szerint „egy Istennek tetsző művet, mely az egész posperitásnak nagy hasznára fog szolgálni", kezdenek meg s a mai helyen a réginek megtartása mellett egy második magyar iskolát építenek, melynek hamar hírt, nevet szerez Kövesdy Pál, kit az irodalomtörténet „régi magyar nyelvész" néven ismer. Majd jön a gyász évtized, mindkét iskola elvész, lesz nagy némaság, amit csak a fel-feltörő zokogás s itt a határon túl a semmeringi úton lánccsörgés tör meg. (Azon az úton hajtották a gályarabságra ítélt protestáns lelkészeket Nápoly felé.) Mintha még az elemek is ellenünk esküdtek volna, az 1676-iki nagy tűzvész alkalmával a magyar iskola is leég. A sötét felhők mögül ismét csillag tűnik elő. Zászlót bont Thököly s az 1681-iki soproni országgyűlés — ha nem is mindent — legalább egy-egy morzsát, néhány kis mustármagot ismét visszaad: a két iskola közül az egyik megmarad s a városi tanácsnak két részre szakadásával fenntartója 1682-től kezdve az evang. gyülekezet lesz. Csakhamar bevált a mondás: „sub pondere ereseit palma". (Teher alatt nő a pálma.) Az új — de a régieknél semmivel sem könnyebb — viszonyok között a 18-ik században rohamosan fejlődik iskolánk. Ez az idő alma materünk történetében — nem a helyi — de történeti- és irodalmi mértékkel vett nagy neveknek iskolánk országos jelentőségének korszaka. Kik a tüneményszámba menő felvirágzás korát megalapítátok, a pedagógus igazát éles szóval védő — s a pedagógus sorsát végig szenvedő, — a reális iránynak utat törő tudós Deccard János és szíven sebzett Hajnóczy Dániel, „magyar Cicero", azzal ünnepeljük emlékteket, hogy mit korotok néktek meg nem adott, lerójuk számotokra a nagy tartozást; mert nemcsak mi, de a történelem szolgáltat már néktek igazságot: ti emeltétek magasra a soproni iskolát. Nyomotokban járt már Ribini János, a történetíró, ki a magyar
