Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)

ISKOLATÖRTÉNET - Emlékbeszédek, ünnepi beszédek: Müllner Mátyás, Fridelius János, RibinyJános, Domanovszky Endre, Hetvényi Lajos, dr.JauszBéla, Peéry Rezső, Baráth Zoltán, Ikvai Nándor, dr. Lampérth Gyula, Tölli Balázs, Szimon János

36

Hetvényi Lajos főgimnáziumi tanár Ünnepi beszéd

A soproni evang. líceum 350 éves fennállásának jubileumi ünnepén, 1907. november 21-én

Hetvényi

Lajos

Nem a véletlen ötlet, a puszta szokás, hanem a kötelesség érzete, — a jelennek hálával tartozása a múltért s az erőgyűjtés nemes szándéka a jövő érdekében — keltette fel a vágyat, hogy a mai ünnepre összegyűljünk. Az idő ma eszmélésre serkent, nagy komoly munkára hí; mert nem emberek, hanem jelenségek kiáltják már felénk: ébredjetek! Az ébredésnek első feltétele pedig, hogy emlékezzünk.

Emlékezzünk csudás, teremtő időkről, melyek rég letűntek, de amelyeknek alkotása drága örökség gyanánt reánk maradt. Emlékezzünk a nagyokról, kik bár síri álmukat alusszák, még mindig nagy bölcsességgel oktatnak, nemes hévvel lelkesítenek bennünket. Emlékezzünk, hogy jogos öntudatra jussunk; lássuk a szerepet, mit 350 éves alma materünk a nemzeti közművelődés szolgálatában betöltött s felismerjük jogosultságát és hivatását a jelenre s jövendőre nézve. Ez munkálja azt, hogy megtartsa jellegét mindvégig s így, ha az ősök szelleme számadásra hí, bármikor is nyugodtan mondhassuk: itt vagyunk s gazdagon gyümölcsözik az örökség, mit reánk hagyátok! [...]

Itt Sopronban a reformációhoz csatlakozó város és ennek tanácsa élén Hummel Aristo/polgármester karolja fel legjobban a nevelés ügyét s lelkes tevékenységével, nemes áldozatkészségével az úgynevezett Pflasteron, a mai Jégverem-utcában épített s evangéliumi szellemben újjászervezett latin iskolával 1557-ben megveti a mai Líceum alapját.

Azóta 350 esztendő pergett le az idő kerekén, mely alatt sok változás történt, de e három: a szenvedésekkel teli küzdelem, az élő hitből fakadó reménység, a hasznos munka áldása mindig megmaradt. Mint Nehemiás hőseinek, úgy iskolánknak is egyik kezével véde-