Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)

ISKOLATÖRTÉNET - Emlékbeszédek, ünnepi beszédek: Müllner Mátyás, Fridelius János, RibinyJános, Domanovszky Endre, Hetvényi Lajos, dr.JauszBéla, Peéry Rezső, Baráth Zoltán, Ikvai Nándor, dr. Lampérth Gyula, Tölli Balázs, Szimon János

zet homlokzatára az egész magyarhoni protestantismusnak története örömei és szenvedései vannak feljegyezve, hogy egy magyarhoni protestáns főtanoda léteiének biztosítója az egész magyarhoni protestáns testület volt s jövőben is csak az lehet.

Az emlékek vallása t. h. az ember érzelmét megszenteli s minél jobban óvtuk meg szívünket a világ azon durva érintéseitől, melyek a szűzies érzés finom virágporát kegyetlenül lerázzák, az annál gyöngédebb és boldogitóbb érzelmeknek, hálának, kegyeletnek és tiszteletnek forrását nyitja meg kebelünkben. Az emlékek vallása hatályos tényező az embert a legnemesebb tettekre fellelkesülni. És ha az emlékeknek ezen vallásos tiszteletére a mi keblünk is fogékony: úgy bennünket a mai nap, melybe főtanodánk egész múltját visszavarázsoljuk, arra fog buzdítani, hogy ez ünnepélyt a puszta szertartások formaiságáról a nemes törekvések és emlékezetre méltó tettek színvonalára emeljük. S ezen ünnepélyes nap kit buzdíthatna jobban a nemes törekvésre, mint titeket, szeretett ifjak! kiknek szellemi leképezésére az intézet szentelve van. Ti, kik az életnek virágzó korszakát élitek, ti, kik az élet gondjait, komolyságát, magasabb érdekeit még nem ismeritek, itt e falak közt zajtalanul, csendben és nyugalomban készültök az életre s a mindenné alakítható jövendőre. És mi tanáraitok és szüléitek, kik az értelem és erény utján vezetünk benneteket, az isteni gondviselésben vetett erős hitünknél fogva bizton ígérjük nektek, hogy az élet melyre készültök, szép és boldog lesz, hogy jövőtök utain örömvirágok fognak fakadni, ha ti a készület drága idejének perczeit nyom nélkül elveszni nem hagyjátok, ha a tudomány szövetnekénél elméteket felvilágosítjátok, ha az erény szeretetét úgy megszokjátok, hogy csak ennek adtok feltétlen becset, ha atyai intésünkre a jó gyermek szelíd indulatával hajoltok és ha gyenge szivetekben a szenvedély és aljasság férgének, mely az életvirágnak gyökerét korán el szokta rágni, helyt nem adtok. És akkor a ti szüléitek, kik könnyek és fájdalom között bocsátottak el benneteket szerető kebleikről, kik magokat bennetek megörökíteni akarják, a rátok fordított gondot, fáradalmat és fájdalmat elfeledve az öröm elragadtatásában és a legnagyobb boldogság érzetében, a világ előtt büszkén azt fogják mondani: a mi gyermekeink jók. Titeket pedig szülők! kiknek e név oly édesen esik, fog-e titeket ezen emlékünnepély hidegen hagyni, ha megfontoljátok, hogy a tanoda azon híd, mely gyermekeiteket a családi körből az életbe vezeti, hogy a családban a gyermek szerettetik, mivel gyermek, de hogy a világban a szeretetre és becsülésre őt csak a miveltség által szerzett képesség érdemesíti, és hogy ezen képességet gyermekeitek számára az iskola eszközli. Ez ünnepély az iskola fontosságánál fogva a szü-