Horváth Edit: Líceumi olvasókönyv (Sopron, 2018)
ISKOLATÖRTÉNET - Emlékbeszédek, ünnepi beszédek: Müllner Mátyás, Fridelius János, RibinyJános, Domanovszky Endre, Hetvényi Lajos, dr.JauszBéla, Peéry Rezső, Baráth Zoltán, Ikvai Nándor, dr. Lampérth Gyula, Tölli Balázs, Szimon János
ISKOLATÖRTÉNET 33 egyéb, mint leszakasztott virág, mely elhervad és gyümölcsöt nem hozhat. És ez óhajtott célnak, a hit megújításának, a vallásos érzés terjedésének főtanodáink mindig megfeleltek. De azok az értelmiségnek a tudománynak is virágzó kertjei voltak s tanáraink névsorában mindig szép számmal oly férfiak nevei tündököltek, kik a haza legelső tudósaival egy fokon állottak. Az értelmiségnek és tudományosságnak, melyet tanodáink árasztottak, fölötte kedvezett a Protestantismus sarkelve, mely a gondolkodás szabad kutatását mondta ki. Épen a protestáns elv szabadította fel a tudományokat a tekintély gyámsága alól s azokat a nagykorúság jogainak szabad élvezetére bocsátotta. És a nevelési elvek mezején irányt adni, a haladás zászlóját elöl vinni, ki fogná tagadni, hogy ez érdemekben a protestáns tanintézetek nagy mértékben nem részesültek volna? Azon korban, midőn a nemzeti szellem hosszú álom után uj életre ébredett, midőn a nemzet felismerni kezdte, hogy csak nyelvének kimivelésében rejlik nemcsak nemesebb életének, de egész jövőjének is alapja, termeikbe a nemzeti nyelvet először a protestáns tanodák fogadták be, felismertették az ifjúsággal a magyar irodalomnak termékeit s ez által nem egy elmét élesztettek fel, mely később a magyar irodalomnak mezejét szép virágokkal ültette be. És ha a protestáns főtanodák a miveltség körül szerzett érdemekre egyenlő mértékben büszkék; úgy közöttük a nemzeti nyelv iránti érdekeltség felgerjesztésének, a nemzeti nyelv ápolásának, a nemzeti érzület szilárdításának legnagyobb dicsősége Kis János gyújtván meg a szövétneket, tanodánkat illeti. Szóval vallásosság, tudomány, erkölcs, hazafiság, nemzetiség s az összes mivelődés tekintetében főtanodáink aránylag tettek annyit, mint bármely más vallásu tanintézetek, s jó polgárokat, lelkes hazafiakat, jeles embereket oly mértékben adtak a hazának, mint bármely más felekezetek tanodái. S azon férfiainkról, kiknek az ily érdemek koszorújáról a fény egyházunkra és hazánkra átsugárzott hálásan megemlékezni t. h. annál inkább kötelességünk, mert ha kérdjük, hogy mi vala a mi tanáraink fáradozásainak jutalma? kénytelenek vagyunk megvallani, hogy oly díj, mely őket a nélkülözés és Ínség sorvasztó súlya alól ki nem vette, sem munkáikkal, sem érdemeikkel arányban nem állott. Nekik a világ jutalmat nem adott, ők csak egy jutalmat ismertek s ezt kebelökben azon édes öntudatban találták, hogy ők a szellem országát terjesztik. Lemondani tudó nemes keblű embernek ez legszebb jutalma. [...] III. [...] Midőn tehát mi ma főtanodánk háromszázados emlékét ünnepeljük, ne feledjük el, hogy egy magyarhoni protestáns régi taninté-
