Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.
II. Ünnepnapok - f) Áldozócsütörtök.
41 Napsugaras husvét reggel Jaj de bús a képe ! . . . Egy mosolygó piros tojást Forgat a kezébe’ . . . Nézi hosszan, nézi némán — Talán nem is látja, Úgy tele van hulló könynyel Szelíd szeme párja . . . Nap sugaras husvét reggel Nem így volt ez máskor . . . A mikor mindegyikünknek Adott a tojásból: — Úgy ragyogott a két arcza, Mint a piros rózsa! . . . — Hejh, a rózsát bánat és köny Leáztatta róla! . . . Napsugaras husvét reggel Most is úgy, mint máskor, Mindünknek ad egyet-egyet A piros tojásból. 0* El is fogy mind; — csak egy Kicsi kosarába’ [marad Lesi — várja, ki jön érte? . . . — De hiába várja! Napsugaras husvét reggel Bús a mi kis házunk — — Egy mosolygó kis tojásra Gazdát nem találunk . . . A kinek az édesanyám Ezt az egyet szánja, Napsugaras husvét reggel — Bús sírhalom zárja! . . . Napsugaras husvét reggel Én jó Uram Isten, Áldó kezed egy kis vigaszt Mi reánk is hintsen! . . . Csókold föl a szeme könyét Az én jó anyámnak, Hadd örüljön ő is — mi is A föltámadásnak! . . . Porkoláb Gyula. f) ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK. Mennybemenetel ünnepén. Dicsőség Néked, menny és föld Királya, Dicsőség Néked e dicső napon ! Szent ámulatban zeng szívünk imája, Függvén szemünk a mennyboltozaton. A mennybe mentél, — a menny volt hazád, S a fényes mennyet értünk ott hagyád, S végezve munkád oda térsz újonnan, Míg megítélni eljövendesz onnan. Oh dicsőséges, áldott boldog élet, A melynek vége megdicsőülés! Hogy - bírjak menni, gyönge én, Tevéled, A pálya terhes és erőm kevés.
