Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.
II. Ünnepnapok - g) Pünkösd.
42 Ám a gyöngékben nagy a Te erőd, Erőért esdek szent orczád előtt: Miképen Isten lakozott Tebenned, Lakozzék bennem a Te nagy szerelmed! Te adsz erőt, ki buzgón könyörögtél Tanítványidnak kis seregiért. Hogy mennybe mentél s mennyből ide jöttél, Tebenned leltünk mindnyájan Vezért: Mert nemcsak értők esdeklett imád, A kikre nem volt méltó e világ, De azokért is, a kik szenteltetten, Hiendők lésznek a Te szent nevedben. Szentelj meg minket, igazság Királya, Sérült szívünket ég felé emeld! Hogyha kereszttel sújt e földi pálya, Nyugtasd meg szép reménynyel a kebelt! A hol Te vagy, mondd: ott leszünk mi is, A könny ott nem hull, nem sért a tövis! Oh menj előttünk tűz- s ködoszlopokban, Míg hajlékunk lesz a szép csillagokban! Irányozd mennyre a mi szemeinket, Hogy ott legyen mi kincsünk és szívünk! Törüld le a mi hulló könnyeinket, Hogy a sír éjén átlásson hitünk! Taníts Igéddel, hogy mennyet teremt A tiszta szív magának ide lent, S ha már e földön is volt égi részem, Csak úgy lesz a menny az enyém egészen! Sántha Károly. & g) PÜNKÖSD. Pünkösd ünnepén. Mi a te sorsod, mennyből jött igazság? A rövidlátók bekötik szemed; Sárral dobál a ferdeképű gazság, Elárul, megfeszít és eltemet. Ragyogtál egykor, mint éjben tűzoszlop. Nyomodban járt az élet vándora; Most lángod, fényed elhamvadt, eloszlott, Mennénk s nem tudjuk, merre és hova.
