Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.
II. Ünnepnapok - e) Husvét.
40 Az emmausi vándorok. — Neunherz. — Emmausnak tart két vándor, Lelkűk oly bús, csüggeteg, Arczuk ázott könnyhullástól, Keblüket gond tépte meg; Kifakadnak fájdalmukban . . . Oh de nézd, hisz Jézus ott van, Hogy bánatuk fellegét Vigaszával űzze szét. Oh ma is hány szív barangol Bánatlepte útakon. Ma is hányból panaszt sajtol Az emésztő fájdalom; Más meg elmegy a magányba, Ott jobban foly a könny árja... Ámde Jézus megjelen Bármi rejtett bús helyen. Tudom én is, láttam sokszor, Jézus senkit nem hagy el; Eljő, mire kell, még jókor És a porból felemel. Lelkemet ha néha kétség Tépte, mintha messze késnék, Közelb volt, mint gondolám, S üdv, vigasz kelt nyom- [dokán. Oh maradj szívem királya, Maradj velem, hű barát; A világ, ha lelkem bántja, Hadd boruljak Te reád. Vész, vihar, ha fenyegetnek, Menedéke vagy szívemnek; Közel léted üdvöt ad, Eloszlatja gondomat. Bús emlékim ha felkelnek, Felém hangzik vigaszod: Hogy nem hűlt ki hű szerelmed És én a tied vagyok. Szent igédből ha mind jobban Megismerlek, lángra lobban Bennem is a szeretet S egybeforraszt Te veled. Másnak is Te légy vigasza, Ki künn bujdos egyedül, Vagy kit fogva tart bánata S kamrájában otthon ül; Ha magába elrejtezik, Hogy ne lássák bús könnyeit: Látogasd meg őt, Uram, Ne legyen vigasztalan. Jer, ha már beesteledik És napunk nyugvóra száll; Te segíts, ha közeledik, Mint sötét árny, a halál. Oh maradj velünk tovább itt, Kérünk mint hű tanítványid; Drága vendég, el ne hagyj, Hű vigaszunk csak Te [vagy ! Payr Sándor. A piros tojás. Napsugaras husvét reggel Haza száll a lelkem Megnézni a jó anyámat, Mit csinál a lelkem? Napsugaras husvét reggel Vidám-e az arcza, Nem úszik-e szeme könnyben, Nincs-e felhő rajta? . . ,
