Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.
II. Ünnepnapok - e) Husvét.
De mindig itt e földön is épp’ akkor Hatotta át a fény az éjszakát, Midőn megújulást szomjazva, a kor Megunta létét, bűnös önmagát. Midőn milljóknak ajkáról elszállott Szebb lét után epedve a fohász : Átlengte mindig az egész világot Új élet fénye: a feltámadás! Ah, lesz-e kor, melyben minden nagy eszme, Mely most csak ábránd, mely csak sejtelem, Az emberiséget, — győzelmet ülve, — Boldoggá, nagygyá tenni megjelen? Hol Megváltónknak minden szent eszménye Betel e földön: lesz oly újulás? Oh, kell, hogy eljöjj, mindnyájunk reménye, Te általános nagy feltámadás! Béry Gyula. Resurrexit! Miért sarjad fel ébredő mezőkön Illatlehelve fű, fa és virág? Miért tör égre a remény színével S virágai havával minden ág? Miért, hogy innét, e nagy föld öléről Az ég felé tör minden, a mi él, — Miért, hogy minden e borús világon Egy földfölötti szent vágyról beszél ? Az énekes pacsirta hymnusával A kék egekbe indul könnyedén — A sas, hatalmas szirtek gránittornyán A föllegekbe szárnyal, — nap hevén, A tenger csöppje fölleg vágy lehetni S a kék azúrban villámot fogan, S az áldozatfüst illatos gomolylyal A menny felé törekszik lassúdan! A földön szépnek, jónak nincs hazája S ha gyökeret ver is, meg nem marad. Mint a növény, kinő e szűk határból S a túlvilágban nyit virágokat!
