Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.
II. Ünnepnapok - e) Husvét.
37 Husvét ünnepén. Feltámadás! Ma az egész világon E szó biztató hangja szerteszáll. Soknak csak elérhetlen csalfa álom, Megtört szívének zárt kapuinál. Másnak sugár a kétely éjjelébe’ S a szenvedőnek hű vígasztalás . . . Köszöntelek, szebb lét csodás reménye, Te földöntúli vágy, feltámadás! Mosolyg reám virágok tarkasága, A megdermesztő hólepel helyén, A szellő fürdik lengő illatárba, S a ringó zöld lomb integet felém. Minden megújult, szép tavaszra kelve, Hol eddig tengett a bús hervadás . . . Köszöntelek, szebb lét csodás reménye, Te földöntúli vágy, feltámadás! Zengő harangszó búgva rezg a légen, Az ébredésnek örömünnepén . . . A nagy csoportot elmélázva nézem, A mint az Úrnak szent házába mén’. Néma pillantás, ég felé emelve S az ajkakról ellebbenő fohász Téged köszönt, szebb lét csodás reménye, Te földöntúli vágy; feltámadás ! Óh, milyen sok van, a ki nagy sokáig Küzdött egy czélért, hogy elérje azt, Egy eszméért, mely fényesen sugárzik, A melytől semmi vissza nem riaszt. És végre győzött . . . hosszú küzdelmére Eljött a vigasz, a zöld pálmaág, S téged köszönt most, szebb lét nagy reménye, Feltámadás, te földöntúli vágy! S ha nincs remény más, ott az örök élet, A halhatatlan lélek élete . . . A túlvilágon lelkünk újra éled, S végzi, mit itt be nem fejezhete. Nemes küzdés nem veszhet semmiségbe Az örök-élet majd jutalmat ád: Kell. hogy igaz légy, szebb lét nagy reménye, Feltámadás, te földöntúli vágy!
