Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.

II. Ünnepnapok - e) Husvét.

36

Ha hű szívedre a csalódás Fojtó gyötrelme nehezül,

Ha pusztán állsz a nagy -világon, Nyomorba sújtva, egyedül,

Ha a gonoszság győz körülted, És jót, igazt tapodni látsz; Emeld föl bátran fejedet s Föltámadott a Messiás! [zengd:

E szózat édes, szent valóság, S az örökélet záloga; — Hová testéből szállt az Ige, Oh mi is eljutunk oda! —

A test leroskad és feloszlik, Az anyag sorsa elmúlás;

De új életre kél a szellem: Föltámadott a Messiás!

Csengey Gusztáv.

Sírhalmokon mozdul a rög.

Sírhalmokon mozdul a rög, Szellem, te nem volnál örök, Túlélő lomha port?

Szemet nyit fű, fa és virág, Szív, örök éj borulna rád? Te lennél, csak te, holt?

Ti szerető, nemes szívek,

Ti küzdők s mindvégig hívek, Hosszú, kemény tusán,

Kik innen áldva mentetek,

S áldás közt nyugszik fejetek A sírnak vánkosán;

Ti messze fénylő csillagok, Harsány szavú apostolok, Eszmék mártirjai,

Kiknek porát szél hordta szét, De lelhetek izzó tüzét Nem, nem olthatta ki;

Ti, kik szabadságért, honért, Megvetve éltet s szolgabért, Mosolyva haltatok;

Ti, kiknek piramist emel Sok öltőn minden jobb kebel, S úgy áldja hamvatok;

Ti magas, véres homlokok, Sötét pályán tűzoszlopok, Nemünk vezérei,

Kikben az ég a földre szállt S koszorúsán az Ideált Ott látjuk fényleni;

S Te legkivált, kit e világ Isten szülöttjéül imád, Köszöntvén e napot,

Kiről ma szentséges helyek Győzelmi himnuszt zengenek— Az Úr feltámadott:

Óh jertek, jertek mind elő,

Ti nyomotokban hit, erő És élet sarjádoz,

S eloszlik kétség, fájdalom,

Fölpattan zárod, sírhalom,

Mit könyek árja mos.

Sántha Károly. <3*