Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.
XV. Keresztyén hazaszeretet.
401 Szálljon fohászunk a nagy ég urához, Ki hőseinknek diadalt szerez; Emlékük él a lelkes ivadékban . . . Az elégtétel boldog napja ez! Tekints reánk, kik templomodba gyűltünk, Óh szent szabadság örök Istene! Lengjen felénk most eged fényhonából A megdicsőült hősök szelleme. Áraszsza szét nagy példájuk az eszmét, Zengjen fohászunk a világon át . . . Hogy mindörökké szabadságért éljen: Áldd meg nagy Isten, áldd meg a hazát! Csengey Gusztáv. *3? Magyarország. Hungária. Mily gyötrő bánat kínoz engemet! Szegény fejem ! e bú még eltemet! Én testemet fájó sebek borítják, En szívemet nehéz gondok szorítják, Vészhírek érkeznek mindenfelől, Viszálykodó testvér testvérre tör. Ez itt sikkaszt, mert pénz az istene, Emez paráznasággal van tele; Az ott a harcztól gyáván megriad, S kioltja életét kétség miatt. Hol a család, a békés, tiszta, boldog? Óh nézzetek kínomra, égi boltok! Az ellenség. Ha! ha! Ütött az óra. Vége, vége! Az élet lángja, mint a mécs kiége, Rég lestük veszted. Hírnév oda hát — Dicső Hungária, jó éjszakát! A jó barát. Jaj néked, oh jaj, szegény Magyarország, Meghervadott bú-gondban a te orczád: Payr Sándor: Hárfahangok. 26
