Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.
XV. Keresztyén hazaszeretet.
Mely nem tört, nem hajolt száz vész alatt, Ketté roppan hatalmas derekad. Török, tatár el nem pusztíthatott, S most gyilkosod lesz önön magzatod ! Hungária. Nem, nem vár rám ily keserű halál, Felséges álmom nagy jövőbe száll; Van orvos még hatalmas, isteni, Ki rajtam tud s akar segíteni. Tudomány. Én majd segítek rajtad, betegem, Megtöltöm gyermekidnek a fejét Ismeretekkel, munkával kezét, S eszméiket széthordom sebesen, így kényelemben élnek majd, tudom, Ipar, művészet, a te útadón. Hungária. A fejet, a kezet megtöltheted, De mondd, megtöltöd-e a szíveket Csendes boldogság égi érzetével, Melylyel e földön semmi kéj sem ér fel ? A gazdagoknak mindenekfelett Adsz-e könyörülő szeretetet? Viruló ifjak és lányok szívébe, Hogy szép virágként ott nyíljék a béke, Plántálsz-e tisztaságot élve-halva, Olyant, mint a gyümölcsnek szűzi hamva? Adsz-e irgalmas szívet. a nagyoknak, Hol a nyomornak könyei ragyognak? S hogy lenne boldog, békességes áldott: Betöltöd-e szentséggel a családot? Tudomány. Az ég hatalma képes erre csak, Az tenne ily csodát veled s velem; De én, bár szárnyam fel az égre csap, Megvallom, a mennyet nem ismerem.
