Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.
XIV. Keresztyén családi élet.
367 Mint a madár a fészkére, Szomjú vándor hűvös érre, Mint a gyermek anyaölbe: Vágyom én e nyájas körbe. Itt, enyelgő kis családom Közt van az én jó világom; Künn borong bár a magasban : Itt örökké csillagos van. Csillogó szem, mosolygó ajk: Ez az a mit szívem óhajt, S küszöbömet átallépve, Ez derül itt én elémbe. Szívem ifjúi, gyermekké lesz: Kis örömet nagynak érez, Körülem is ártatlan kedv Játszi pillangója repked. És felejtem egyelőre Gondjaimat a jövőre: Mi nehéz súly függ e vállon, Nehogy kedvük búra váljon. Gyermekszívvel, öntudatlan Nyugszom meg e gondolatban: Hogy övéit el nem hagyja, Ki mindnyájunk édes atyja. Arany János. Monnica. Semmit sem mellőzök, mi emlékemben él a te szolgálóleányod felől, ki megszült engeme' testben, hogy e földi, de megszült lélekben is, hogy a mennyei világosságra szülessem. Ágoston Vallomásai 1. 8. Csodás egy látvány Ágoston s az anyja. Csodásabb dráma tán nem is vala; Amazt ihlette a század fuvalma, Emezt az irgalom egy sugara. Istent keresni volt a század lelke, Istent kerested óh te nagy, te szent; Mohón kerested, szomjan elepedve, Bejárta lelked a nagy végtelent. A déli napnak fénye, ragyogása Fölgyújtá ifjú véred lánghevét; A holdas éjnek csöndje, hallgatása Fölverte a végetlen érzetét. Ez édes élet minden pillanatja Az öröklétnek egy kis lánczszeme, Istent keresve, Istent láttad abba’, De Monnica csak némán könyeze.
