Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.
XIV. Keresztyén családi élet.
366 Hol a szegénységnek súlyát nem érzik S zúgolódás nem gyötri a szívet, Szerény munkájukat vidáman végzik És a kévésén igazán hívek. Boldog a ház, a mely a vett áldásért Hálátlansággal nem fizet soha, Boldog a ház, melyet ha baj s csapás ért, Te vagy neki barátja, orvosa, — S ha a családtagok az élet útját Egymásután szépen bevégezik, — Nyugodtan szállnak a sírba, mert tudják: A mennyekben jutalmat adsz nekik. Nagy Lajos. Házi istentisztelet. — Kühn. — Hol buzgón imádkozni szoktak, Ott áll az Isten temploma, Bár kunyhó az és koldus lakja, A békesség szelíd galambja S az egyetértés száll oda; A bánatfelhők ott nem járnak S az életet a boldogságnak Szép napja megaranyozza. Hol buzgón imádkozni szoktak, Ott nem zúgnak zivatarok, Nem aggaszt a kétségnek árja, Ott a békesség szivárványa A búfelhőkön átragyog; Nem epesztenek ott a gondok, A szív még szegényen is boldog, — Öröm, csend, békesség van ott. Hol buzgón imádkozni szoktak, Kősziklára épült ott a ház, Erős fala vészben sem dől el, Daczol a romboló idővel S lakóira az Úr vigyáz. Bő áldás száll az oly családra, A hol lobog a hitnek lángja S hol gyakran hangzik hő fohász. Hol buzgón imádkozni szoktak, Bátran vallja a szív s ajak: „Az imádság, mint égi angyal, Minden bajomban megvigasztal, Belőle csak öröm fakad!“ Atyánk, a kegyes családoknak, Hol buzgón imádkozni szoktak, Légy őrizője Te magad ! Nagy Lajos.
