Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.
X. Hit, remény.
311 Zsenge korom szép hajnalán A hit így köszöntött, De a világ csábja, fénye Száz veszélybe döntött; Szárnyát lelkem elperzselte, S mind alantabb szállott, Elkábulva kergetém a Csalfa délibábot. <3* Sok küzdés közt életemnek Alkonyához értem, S ím, a hit szép holdvilága Feltűnt újra nékem; Vele együtt visszaszállott Szívembe a béke, S a nagy, sötét éjszakába Bevilágít fénye. Albert József. A természetben. — Bachát Dániel. — I. Ég Urának nagy temploma, Szentegyház a természet, Hol tudással egyetemben Gyarapszik a szent érzet. Isten háza a természet; Benne az ő szava zeng, Valahányszor a menny dörög Felhők között oda fent. E zengésben orgonának Hallom dicső hangjait; Istenfélő éneklőké A madarak hangja itt. Térdepelek a szőnyegen: Hímes mezők virányán, Oltáromul ott a hegység, Szentképül a szivárvány. Ég Urának nagy temploma, Szentegyház a természet. Vágyom oda mostan és ha Sírba dönt az enyészet. II. A természet templomában Tűnedeznek a gondok; Aggódásból folyó könyet Szememből ott nem ontok. Árvákká lett magzatimat — Oh én szegény elhagyott — Istenem, hogy neveljem fel, Ki bánattól tört vagyok ?! Félre gondok^ aggodalmak! Szívem, mért is länzanak ? I Soh’se vetnek s nem élnek-e Lám az égi madarak? Mennynek Ura, a bőkezű, Nem tartja-e el folyvást? Liliom is vájjon fon-e? S öltözete mily pompás ! 1 A természet templomában Tűnedeznek a gondok. Istenemhez ott egyedül Hála-könyeket ontok. Csepregi György.
