Hárfahangok. Szerk. Payr Sándor. Budapest 1906.
IV. Jézus. - b) Beszédei és csudatettei.
Végig vitték a halottat az utczán, Véges-végig sírás fakad az útján : Özvegy asszony sírdogálva kiséri, A ki látja sírva fakad, úgy nézi. Jaj de gyászos Nain város kapuja, Halottvivők sírva mennek ki rajta Özvegy asszony kedves fiát temetni; Jaj de nehéz a koporsót emelni! Jaj, de fényes Nain város kapuja, Életigét vivők mennek be rajta. „Ne sírj“, szól a Dávid Fia, az Elet, „Ne sírj asszony, megholt fiad feléled !“ Halottvivők megdöbbenve megállnak: Ki az, a ki parancsol a halálnak ? „Kelj fel ifjú!“ szólt a holtnak az Elet És a halott a halálból feléledt. Jaj de ragyog Nain város kapuja! Özvegy asszony boldogan megy be rajta: Újra örül egyetlen egy fiának. Mert az Élet parancsolt a halálnak. Oh asszonyok, édes anyák, halljátok, Könnyeteket Jézus előtt ontsátok. Sirassátok szegény megholt ifjakat, A kiket a Halál: a bűn elragadt. Áldott Jézus, látod mennyi a halott, Te felkelthetsz mindenkit, ha akarod ; Könyörülj hát, nézz a hívő könnyekre : Támaszsz minden szívet hívő életre. Kecslceméthy István. <3* A naini ifjú. Luk. VH. 11—26. Halott van Nainban, temetnek, temetnek, Se vége, se hossza a gyászos menetnek. Mindenegyik arczon redőt vont a bánat, Fölzokog a jaj, mi a seb nyomán támad: „Jehova, Jehova, Izráel királya, Miért mérsz ily csapást egy szegény anyára!“ 8*
