Payr Sándor ford., Kovács Sándor szerk.: Két emlék a reformáció korából. Budapest 1939. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 23.)
A Wittenbergi Fülemile, Szaksz Jánosnak, a nürnbergi híres vargának és mesterdalnoknak verse.
val terem ma is; hanem eleveneszű, jókedvű író, aki míg tanított, mulattatott is, így kötvén össze a hasznossal a kellemeset. Bizony sok tekintetben szellemi rokona volt ö Luthernek, az ő nagy kortársának. De hát csizmadia mesterember létére, hogy vihette valaki annyira, hogy olyan szép és értékes verseket írjon, amilyeneket még ma is szívesen olvas a legműveltebb ember is? Az akkori világban az iparosok jobban megbecsülték ám magukat is, mesterségüket is, mint mostanság. Tanultak, művelődtek, a mesterségüket pedig nem hagyták ott azonnal a faképnél, mihelyt az Isten egy kicsit feljebb vitte a dolgukat. Csak sajnálni lehet azt mai nap, hogy amelyik iparosnak egy kissé jobb írása van s egy kis házat vagy néhány hold földet szerzett, az menten otthagyja a műhely es kötényét és beöltözik úrnak, birtokosnak, kisvárosi tanácsosnak vagy éppen penzionált háziúrnak. Hej, pedig van ezeknek a Szakszéknak egy közmondásuk, amely magyarán mondva ez volna körülbelül: ,,Kinek jó a mestersége — Még aranyért se cserélje." De aztán gazdagodnak, vagyonosodnak is ám! Míg a magyar ember, sajnos, csak úr akar lenni — munka nélkül. Nagy dicséretére szolgál Szaksz János apjának, aki maga jóravaló szabómester volt, hogy bár fiát mesterségre szánta, mégis előbb szorgalmasan iskoláztatta. így elvégezte a fiú az akkori gimnázium-féle iskolákat s mikor 16 éves korában vargainasnak beállott, olyan okos, tanult ifjúember volt már, hogy még diákul is tudott. Az akkori iparosok műveltebb állapotára és szelídebb kedvtöltéseire ismerhetünk az azonidőbeli, úgynevezett mesterdalnok-egyesületekből, amelyek céhek módjára voltak szervezve jobbadán polgári származású tagokból. Ezek az egyesületükben ápolt és szigorú szabályok szerint kimért dalokat nem csak énekelték, hanem a zenéhez magok is írtak megfelelő versszöveget. Gondoljuk csak meg, micsoda nehézségekkel jár mai nap csak egy egyszerű iparosdalárdának puszta alapítása és fenntartása. íme a régiek mennyire túlszárnyaltak bennünket! No, de az ilyen műikedvelősködést csak módjával, kellemes szórakozásul, nem pedig szakszerű foglalkozásul ajánljuk. Mert itt sem lehet két úr-