Payr Sándor ford., Kovács Sándor szerk.: Két emlék a reformáció korából. Budapest 1939. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 23.)

A Wittenbergi Fülemile, Szaksz Jánosnak, a nürnbergi híres vargának és mesterdalnoknak verse.

A Wittenbergi Fülemile, Szaksz Jánosnak, a nürnbergi híres vargának és mesterdalnoknak verse. Fordította és bevezetéssel ellátta : Payr Pásztor Sándor. Előljáró beszéd. Nyájas Olvasó! Egy minden tekintetben érdekes és figyeleanre méltó férfiút akarok előtted bemutatni, még pedig egyik híres és minket is közelről érdeklő verses munkájával, ö ugyan nem hazánkfia völt, de a nagyot és dicsőt tisztelnünk kell minden nemzetben. Annál a viszonynál fogva pedig, amelyben e férfiú nagy reformátorunkkal, Luther Mártonnal állott, nem is lehet ő már előttünk egészen idegen. Tehát nem mai emberről, hanem Luthernek kortársáról van szó. íme ismét csak a régi jó öregeklkel hozakodunk elő. Szaksz János, vagy amint a német mondja: Hans Sachs emez érdemes férfiúnak neve. Norinbergában, a mai kiejtés szerint: Nürnbergben, Bajorországban született 1494-ben s így csak 11 évvel volt fiatalabb Luthernél. Életének javarészét is itt a szülővárosában töltötte és itt fejtette ki többoldalú áldásos munkásságát. Foglalkozására nézve versíró volt és csizmadia. Űgy-e bár, Kedves Olvasóm, szinte hajlandó vagy mindjárt közbe szólni: „Varga, maradj csak a kaptafánál!" No, de erről az egy vargáról elmondhatjuk az egyszer, hogy ez a versírással nem fogott csizmadiát, bármennyire ez volt is: sőt az ércnél is maradandóbb emléket állított vele magának. A sarukat, amelyeket ez a híres varga készített, rég elkoptatta már a világ, amint hogy elkoptak magok az azokat viselő emberek is; de az elméjéből kikerült versek még mindig újak s bennök él még mesterük is. íme, 400 esztendő multán is, hazájának határain messze túl, olvassuk azokat s felvidámul szívünk. Mert nem holmi olyan álmos, vizenyős versfaragó volt ám a mi Szaksz Jánosunk, amilyen száza-