Payr Sándor ford., Kovács Sándor szerk.: Két emlék a reformáció korából. Budapest 1939. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 23.)

A Wittenbergi Fülemile, Szaksz Jánosnak, a nürnbergi híres vargának és mesterdalnoknak verse.

Ama barát Wittenbergben Szent Ágoston szerzetében. Az éjből ím ez felkeltett, Melyben bolygánk holdfény mellett. A holdvilág az emberész, Mely egyszer vak, másszor merész, S a szofisták

2

) tekervénye Kötve tartja négy száz éve; Az ember ez után menve Az utat eltévesztette, Jézusát már nem vallotta, Kibujdosott a vadonba. Az oroszlán Leo

3

) pápa, A vadon az ő országa; Minket ebben tévesztett el Sok furfanggal, ravasz csellel. S legelőre így vezete, ím az Isten tisztelete; Ki barát lesz, ki apáca, Ennek van most virágzása. A pap fejét borotválja, S csuklyás ruhát ölt magára; Aztán kora virradattól Éjféltájig imát morzsol; Virraszt, böjtöl, fohászkodik, Térdél, bókol, hajladozik. S míg így bókláz ide s tova, Zúg a harang s az orgona. Majd zászlóval és gyertyával Egy vagy több fel- s alá járdái. Ez tömjénez, az meg széntől, Majd megfúlni a nagy füsttől. Vizet, viaszt, sót szentelnek, Nagy keleté van mind ennek. 2

) Furfangos okoskodásaikról ismert világi bölcsek. 3

) Leo, latin szó, éppen oroszlánt jelent. Leóról van