Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben. Budapest 1910. (A Luther-Társaság XXX. kiadványa 51.)

IV. Vadosfa a feléledés és megújhodás korában 1781—1909.

Hogy Rábaköz és Vadosfa a legújabb korban is ily szép kulturális missziót teljesíthetett, abban nagy része volt az idó'k változásának, a felvilágosodásnak és vallási türelemnek, mely hazánkban II. József kora óta kezdett terjedni. Szabad volt immár a templombajárás és hitéért többé senkit a deresre nem vontak! Egyes magyar mágnások jártak elől jó példával. Batthyány Alajos gróf az 1791. évi országgyűlésen a vallásszabadságnak törvénybe iktatását ajánlva, annak meggátolását hazaárulásnak minősítette. Gróf Széchenyi Ferenc, Istvánnak az atyja, protestáns iskolát- és ifjakat, ezek közt Kiss Jánost is támogatta. Gróf Festetich György a keszthelyi Georgikon alapítója, Csurgón gymnáziumot építtetett a reformátusoknak és a templomépítés gondjaival küzdő zalaistvándiaknak is jó szívvel válaszolta: «Kedves gyermekeim, adok én helyet, fát és követ, hogy Istennek házat építhessetek*. Ugyan Ő Kis Jánost, mint egyszerű kővágóeörsi lelkészt szívesen hívta meg és fogadta vendégül Keszthelyen. Festetich Ignác gróf is, Györgynek rokona és Egyed, Szent-András földesura 1808. a SzentAndráson ülésező egész kerületi gyűlést vendégül hívta meg egyedi kastélyába, hol egykor Telekesi Török nyitott menedékházat papjainknak. Hat évvel később 1814 pedig a dunántúli evangélikusok meghívásra ismét Egyeden tartották kerületi gyűlésüket. Itt történt, hogy Festetich, a nemes gróf Kis János atyját minden jobbágyi teher alól felszabadítá, őt magát, a soproni lutheránus papot, szeretete és tisztelete jeléül a nagy közönség előtt nyilvánosan megcsókolta. Oly idők voltak ezek, hogy mikor Kis János