Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben. Budapest 1910. (A Luther-Társaság XXX. kiadványa 51.)

IV. Vadosfa a feléledés és megújhodás korában 1781—1909.

nem a maga, hanem fiai érdekében nemességért folyamodott a királyhoz, a szombathelyi r. katholikus püspök, Somogyi Lipót írta érdekében az ajánló levelet, hivatkozván irodalmi munkásságára és a jó békességre, melyben a felügyelete alatt álló evangélikusok élnek. Mily megszégyenítő ez a példa a Ne temere legújabb korára nézve, mikor nemcsak a házasságot, hanem felekezetivé teszik a földet, a pénzt, a hivatalt, a fogyasztási cikket, táncot és muzsikát, sőt azzá tennék a levegőt és napvilágot is, ha lehetne. Akkor szebb világ volt, tisztább volt a keresztyén élet, mert több volt benne a szeretet. A türelemről nem is szólok, mert az nem is erény. A vallási béke Vadosfára is derített örömnapokat. Kis János püspöksége idején 1830. érkezettle végre a királyi rendelet, mely a vadosfai templomot az Istvánnapi zár alól felmentette s így lehetővé tette, hogy gyógyuljon a seb és feledés fátyola boruljon a keserű emlékekre. Világító pont volt újabban az is, mely Kapuvárról bocsátá át sugarait Vadosfára. Az utóbbi évtizedekben Kapuvár is expiálta, jóvátette némileg kegyetlen múltját, hogy oly sokszor szolgált börtönéül hitvallóknak, gályaraboknak és üldözött rábaközieknek. Berg Gusztáv és Berg Miksa báró urak személyében az ősi várkastélynak evangélikusok lőnek a lakói s a báróné nemes szive karácsonykor értékes ajándékokkal emlékezik meg Vadosfa szegényeiről. Sőt többet tettek. A két nemes báró vezetése alatt 1876-ban fiókegyház is alakult Kapuvárott. íme a hamvaiból feléledt phoenix! S 1893 óta a kapuvári várkastély egyik termében évenként kétszer evangélikus isten-