Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben. Budapest 1910. (A Luther-Társaság XXX. kiadványa 51.)

A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben.

A vadosfaí artikulárís egyházközség Rábaközben. Nem az első eset ez, hogy soproni főiskolánk ifjúsága* a maga énekkarával, tanárainak vezetése alatt itt a vadosfai artikulárís egyház ősi templomában megjelent. Már 1723-ban, ezelőtt 186 esztendővel, akkor is így, tavaszi, böjti időben volt, hogy Hajnóczy Dániel, a hírneves soproni igazgató, nagy tanulósereggel jött ide, hol akkor együtt volt a dunántúli evangélikusok színe-java. Csak lelkész is negyven, amennyinél akkor nem is igen volt több a kerületben. Akkor nem a testvéri öröm és csendes épülés vágya hozta Vadosfára a távollakókat, hanem a közös gyász és hálás kegyelet, melyben összeforrott itt kerület, iskola és gyülekezet. Dunántúl utolsó nagy pátronusát, Telekesi Török Istvánt temették ide, a vadosfai templom sírboltjába; a hítvédő magyar hőst, aki nagy volt békében és háborúban egyaránt. A kurucz világban Rákóczinak kormánytanácsosa és huszárezredese, ki saját költségén toborzott rábaköziekből külön csapatot. A pesti vallásügyi bizottságban pedig az evangélikusok elszánt védője, kire e miatt másodszor sütik rá a rebellis bélyeget. Egyedi kastélya valóságos menedék* Szerző e munkáját Vadosfán, az 1909 märe. 28-án tartott vallásos ünnepélyen olvasta fel.