Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben. Budapest 1910. (A Luther-Társaság XXX. kiadványa 51.)

A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben.

háza az üldözött papoknak és tanítóknak, és soproni iskolánk szegény diákjait is Ő táplálja; szép alapítványával ő veté meg szilárdabb alapját az alumneumnak. Hajnóczy igazgató ékes lalin beszédben tolmácsolta akkor itt az iskola háláját. Hazamenve pedig elhatározták, hogy Telekesi Török emlékére az ifjúsággal évenként hálaünnepet ülnek. Ez a szép szokás ma is megvan Sopronban. Ma azonban a vadosfai nemes egyházközség szives meghívására itt tartjuk meg hálaünnepünket ez ősi templomban, mely alatt a dicső emlékű férfiúnak hamvai pihennek. Első szavunk is a hála és kegyelet szava. Légy üdvöz rég elköltözött nemes, fenkölt lélek, ki a bősz csaták fegyverzöreje közt sem feledéd, hogy elvész a nép, amely tudomány nélkül való. Eljöttünk,hogy mint Hajnóczy tanulóseregének késő ivadékai, áldást mondjunk poraidra. Eljöttünk, hogy itt, az ősök emléke által megszentelt helyeken járva, Antaeusként, mintegy a földnek érintésétől mi is új életerőt nyerjünk és új lelkesedést merítsünk az evangéliumi igazságokért való küzdelemre. A nagy halott után pedig az élőknek is, kik eme hit- és szabadsághősnek hamvait őrzik, a vadosfai nemes gyülekezetnek is hálás köszönetet mondunk, hogy nekünk ily szép ünnepi alkalmat adott a régi emlékek felidézésére, a régi fénynél új szövétnek gyújtására s ezáltal a hitben és szent érzelmekben való gyarapodásra és épülésre. Ez a hely, ahol a kövek is beszélnek, szinte kényszerítőleg várja el tőlünk, hogy ősi artikuláris gyülekezetünknek s az - általa sokáig gondozott Rábaköznek múltját és jelentőségét kutassuk.