Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben. Budapest 1910. (A Luther-Társaság XXX. kiadványa 51.)

II. Vadosfa és a Rábaköz az üldöztetések próbatüzében. 1643—1681.

Ostffy, a vendéglátó magyar nemeshez és az evangélikus buzgó pátrónushoz méltóan válaszolta : «Keszebb vagyok jószágomtól és fejemtől is megválni, hogysem Feketét elküldjem, mivel az én religióm ezt hozza magával*. Az evangélikus püspök eltartásában azután szivesen segédkeztek a kemenesaljaiak és a rábaköziek is. Innen is szekérszámra hordták az élést Fekete Istvánnak. Telekesi Török Pál például Egyedről egy pár ártányt és néhány 5. Vadosfai papok kezeírása a régi anyakönyvekben. köböl búzát küldött neki. Az ilyen önkéntes adományozás ősi szép szokása volt népünknek. De Fekete dolgát nem hagyták annyiban Egyre jöttek az ijesztő hírek, hogy Kollonich és a győri püspök fegyveres erővel jönnek Kemenes alá Feketét elfogatni. Húsvét táján 1680ban támadt az első ilyen rémület. Erre azután az evangélikusok is zászlókkal és dobokkal fegyveresen gyülekeztek Ostffy kastélya köré, hogy megvédjék főpásztorukat. Ellenfeleik vádja szerint a harangokat is félreverették a falvakban és füstönként kellett odamenniök. Elmentek a rábaköziek is, mert Ostffynak itt is sok