Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben. Budapest 1910. (A Luther-Társaság XXX. kiadványa 51.)
II. Vadosfa és a Rábaköz az üldöztetések próbatüzében. 1643—1681.
dosás és számkivetés napjaiban itt a Rábaközben született meg magyar protestáns egyházunknak egyik legnagyobb papja. Ilyen szenvedések és viszontagságok közt járt vége felé a gyászos évtized, de az 1680. esztendőben még egy kemény próbát kellett Rábaköznek kiállania. Egyik szomorúan érdekes eseménye ez is annak a viharos múltnak. 1673-ban ugyanis Dunántúlnak akkori evang. püspökét, Szenczi Fekete István kőszegi lelkészt is megidézték Pozsonyba. 0 azonban az igazságtalan birák elől külföldre menekült feleségével együtt s hosszú bolyongással ott töltött hat esztendőt. 1679 őszén azt vélvén, hogy immár kedvezőbb szelek fújdogálnak itthon s Thököly majd megoltalmazza evang. hitrokonait, váratlanul haza érkezett. Néhány hetet titokban Kőszegen töltött, azután pedig Ostjfy Mjklós meghívására ennek asszonyfai várában keresett menedéket. Itt is rózsás .színben látta a jövendőt, ami legalább is korai volt. Nem csak prédikált, hanem az asszonyfai iskola felépítéséhez is hozzákezdett. Még itt Németiben is Illés György készséggel megígérte, hogy segítséggel lesznek Aszszonyfára az iskola megcsinálásában. Sőt Fekete még tovább ment. Nem elég, hogy úgy is sok volt a számkivetett, bujdosó pap, hanem ő még újakat is avatott fel. Tamási plébánusa, Nozdroviczki Pál legalább ezt .vallotta, hogy Beledben, Vásárosfaluban, Vadosfán, egy-egy prédikátor van, «akiket az idén szült újonnan Fekete István." El lehet gondolni, hogy Feketének az ilyen püspöki dolgait nem tűrte Kollonich és a győri püspök. Draskovich és Batthyáni grófok is megintették Ostffyt, hogy bocsássa el Féketét. De
