Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben. Budapest 1910. (A Luther-Társaság XXX. kiadványa 51.)

II. Vadosfa és a Rábaköz az üldöztetések próbatüzében. 1643—1681.

halt meg s itt temették el valahol a temető árkába. Az itteni hét gályarab csupa messzevidéki kálvinista pap volt. Dunántúliakat nem lett volna tanácsos ide hozni, mert úgy is kevésbe múlt, hogy a nép fel nem lázadt. Forrásunk, Kocsi Csergő Bálint emlékirata azt is feljegyzi, hogy Kapuvárt ekkor már elvették a Nádasdy családtól. Éppen ekkor írták át Montecucculi nevére. Szegény Nádasdy 4. Vadosfai papok kezeírása a régi anyakönyvekben. Ferenc, ha túl éli, ő is elénekelhette volna a gályarabokkal: Forog a szerencse. Június havát töltötték itt. Július elején adták tudtokra, hogy külön csoportban Grácon át fogják őket a gályákra elkísérni. Induláskor Rimaszombati János gömöri lelkész börtönéből kilépve, búcsúbeszédet is mondott az odasereglett rábaközieknek. «Kedves atyámfiai — úgymond — ne rendüljetek meg és a ti sziveteknek állhatatossága meg ne inogjon. íme hallottátok, hogy minket a gályákra visznek. Ámde akár száz legyen is az a gálya, Isten kegyelmének