Payr Sándor: A vadosfai artikuláris egyházközség Rábaközben. Budapest 1910. (A Luther-Társaság XXX. kiadványa 51.)

II. Vadosfa és a Rábaköz az üldöztetések próbatüzében. 1643—1681.

ban. Atérítvényt semmi áron alá nem írta, ezért előbb Lipótvárba kisérték Nyitramegyébe, azután pedig Ausztrián és Itálián át le egészen Nápolyig, hol rabul adták el őt is társaival együtt a gályákra. Három kínos hónapig volt itt az evezőpadokhoz láncolva, mígnem a szenvedések terhe alatt 1675. augusztus havában kilehelte lelkét. íme Nápolyban, hol az utolsó Hohenstaufen a pápaság üldöző keze alatt elvérzett, ugyanott egy szegény rábaközi magyar lelkész is vértanuképen halt meg hitéért. Egy másik, Edvéről származott család is adott gályarab vértanút evang. egyházunknak. Edvi Illés Gergely malomsoki lelkész volt ez, aki mint 70 éves aggastyán is törhetetlen hittel járta be a nagy martyr-utat. Capra-Cotta olasz város határában a gyaloglástól már kidőlve, szamár hátára ültették s innen lebukva, szörnyet halt. Meghidegült holttestét temetetlenül hagyták az országúton eledelül a kósza ebeknek és égi madaraknak. És most, midőn a fogoly prédikátoroknak kevés volt az országban a börtön, már ugyan hogyne kerültek volna gályarabok Kapuvárra is. Jöttek bizony szépen. Ez már kipróbált helyük volt a hitükért üldözötteknek. Pozsonyból Köpcsén, Sérc, Sopron és Cenk helységeken át szállították őket. Cenknél búcsút vettek a Sárvár felé továbbított testvérektől. De még Cenk határában levonták róluk a ruhát s azután kezeiket hátrakötötték, hogy saját erejükből még a földről sem tudtak felkelni. Majd pedig mint vásárra vitt barmokat vetették fel őket a szekérre s így hozták Kapuvárra. Itt tolvajokkal és gyilkosokkal zárták egy börtönbe. Es ők mégis vidám lélekkel engedték kezeikre és lábaikra veretni a török bilincseket.