Payr Sándor: Cordatus Konrád budai pap, Luther jó barátja. Budapest 1928. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 5.)

XIII. Cordatus barátsága Lutherrel mind szorosabbra fűződik. Luthert csak kevéssel éli túl. Melanchthon és Cruciger ítélete Cordatusról.

tos támaszul arra, hogy Luthernek fentebbi híres éneke mikor keletkezett. A naumburgi agenda ugyanis, mely az éneket említi, nem 1537-ből, hanem legalább is 1542-ből való. Ez az utolsó műve is és a török ellen induló csapatok Magyarország felé irányították Cordatus figyelmét. XIII. Cordatus barátsága Lutherrel mind szorosabbra fűződik. Luthert csak kevéssel éli túl. Melanchthon és Cruciger ítélete Cordatusról. A magyarországi hadjárat után is még igen sok baja volt Cordatusnak Stendalban. És Luther nem fáradt bele, továbbra is nagy türelemmel és szeretettel vigasztalta és intette kitartásra. Szinte megható az a meleg, szívélyes barátság, amellyel Luther ehhez az Ausztriából származott és Magyarországból számkivetett munkatársához és komájához mindhalálig ragaszkodik. Jól ismerte a hibáit is, de azért szerette. Az az öröklött huszita vér sokszor felforr benne. Heves, türelmetlen, nyers és durva is. Luther ezt néki a szemébe is megmondta, sőt maga Cordatus is tudta és bevallotta.

1

) De hiszen ez a nyerseség is bizonyos fokig közös jellemvonás volt bennök, azért Luther könnyen megbocsátotta ezt az érte rajongó és mindvégig hű jó barátnak. Luther 1544 dec. 3. írja Cordatusnak: „Jó és vidám dolgokat írnék neked legszívesebben, mivel legjobb barátaim között nem az utolsó vagy (inter meos summos amicos non postremus), mint akit tapasztalatból ismertem meg s akiről bizonyosan tudom, hogy a leghívebb volt mindig s tanításomat szereti és szeretni fogja."

2

) Cordatusnál jobban talán csak a szintén nyers Amsdorf Miklóst szerette. Ez ugyanis Wormsba is elkísérte és Luther ezt sohasem feledte. De jellemző egy valamivel későbbi, de megbízható nyilatkozat, mely szerint Luther egyszer azt mondta volna: „Ha tűzbe kellene mennem, dr. Pommer (a pomerániai Bugenhagén) velem jönne a lángokig, de Cordatus bele a tűz közepébe is."

3

) Luthernek ez a meleg, gyengéd és sokszor nem csekély áldozatkészségben is megnyilatkozó barátsága édesítette meg és tette tűrhetővé Cordatusnak betegség által is súlyosbított utolsó éveit. A fentebbi levélben is, mely egyike Luther *) „Cordatus,, homo, qui durus est verbis et moribus". Tagebuch 32. 1. Corp. Ref. III. 1500. 2

) Enders, Luthers Briefwechsel XVI. 75. s

) Schultz Chr. Auf und Abnahme der Stadt Gardeleben. Stendal 1668. Wrampelmeyer 17.