Payr Sándor: Cordatus Konrád budai pap, Luther jó barátja. Budapest 1928. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 5.)

XIII. Cordatus barátsága Lutherrel mind szorosabbra fűződik. Luthert csak kevéssel éli túl. Melanchthon és Cruciger ítélete Cordatusról.

legszebb vigasztaló írásainak, sajnálja Luther, hogy Cordatus erői megfogyatkoztak; az Urat kéri, hogy tartsa őt életben és erősítse meg. Cordatushoz írt utolsó ismert levelében is 1545 jan. 4. mély részvétét fejezi ki Luther, hogy barátjának ismét a brandenburgi Sátánnal van dolga. Valamely Müller Joakim volt a Sátánnak ez a gyötrő cimborája, akit Luther pápistának tart. „Hosszútűrésre van szükségünk — írja Luther — hirtelenkedéssel semmitsem érünk el.

1

)" Mintegy három hónappal halála előtt 1545 nov. 17. írt még levelet Stendalból Melanchthonnak, amelyben ezt Henrik braunschweigi hercegnek, Luther és a reformáció egyik legnagyobb ellenségének csatavesztéséről értesítette. Luther is olvasta ezt a levelet és dec. 5. nagy örömmel küldte meg olvasás végett Hausmann Miklósnak Dessauba.

2

) Ugyanabban az időben, midőn Luther a mansfeldi grófok ügyében Eislebenben járt s ott 1546. febr. 18-án otthonától távol elhunyt, Cordatus is az urától, II. Joakim brandenburgi fejedelemtől egy olyan, különben megtisztelő megbízatást kapott, mely neki életébe került. .1546-ban február havában bízta meg a fejedelem, hogy Odera melleti Frankfurtban doktoravatásokat végezzen. Ebben az útban a különben is beteg és már hetvenéves Cordatust a nagy hideg és a fáradalmak annyira megtörték, hogy 1546 tavaszán kevéssel Luther halála után csendesen az Úrban ő is elnyugodott.

3

) Tetemei a régi szép stendali székesegyház sírboltjában pihennek. Volt ellenfelei is tisztelettel és kegyelettel emlékeztek meg róla. Cruciger, mint a wittenbergi egyetem rektora egy nyilvános hirdetményben közölte Ezsaiásra hivatkozva, hogy az Úr az igazakat a közeledő veszedelmek előtt magához gyűjti s ebben az évben is magához vette az erényekben kiváló dr. Luther Márton, Myconius Frigyes és Cordatus Konrád tiszteletreméltó férfiakat. És Melanchthon is 1546 ápr. 6-án írta Justus Jónásnak: „Luther halálának emlékezetét más kegyes doktorok gyászesetei is felújítják és még szomorúabbá teszik. Mert két hónapon belül vesztettük el Luthert, Cordatust, Loenert (a nördlingeni lelkészt és énekírót) etc." És már Melanchthon fogalmazta azt a szép bizonyítványt és ajánló levelet is, melyet Lutherrel és Bugenhagennel együtt írt alá s mely szerint Cordatus „honestus vir, bene eruditus in ecclesiastica doctrina, pius, singulari >) Enders, Briefwechsel XVI. 75. és 158. • 2

) De Wette, Luthers Briefe V. 765. Enders XVI. 333. Kostlin, M. Luther II. 557—60. 3

) Bindseil, Melanchthonis epistolae etc. 363.