Payr Sándor: Gróf Teleki Józsefné Királyfalvi Roth Johanna. Emlékbeszéd. Eperjes 1914.

A szeretetnek és mély vallásos érzelemnek e szent lángja, melyet a családi tűzhelyen ápolt, azután szélesebb körben is áldólag árasztá ki sugarait, Mint az evangélikus hitvallónak dédunokája, elsőben is egyházának ügyét zárta szívébe. Mély kedélyű, vallásos lelkű nő volt, ki a racionalizmus korában is megőrzé szilárd evangéliomi hitét. O, a ki a női erények példaképe s a ki oly sok jót tett embertársaival, Teremtőjével szemben mégis gyarló, bűnös halandónak vallja magát és „Jézus Krisztus egyszeri elégtételének véghetetlen érdemébe csalhatatlan hittel helyezi bizodalmát". Minden földi áldásért és örömért Istennek ad hálát s erős reménységgel várja síron túl az örökkévaló élet boldogságát. Ily buzgó, vallásos lélekkel veszi gondjaiba szülőhelyének egyházát. Szirákon 1788-ban nagy áldozattal (35,000 frt) művészi becsű, szép templomot épít, mely azon a vidéken ritkítja párját, egyéb egyházi épületeket is emel és szép adományokkal gazdagítja úgy a sziráki, mint a garamszegi gyülekezetet. De édesanyai gondos szemekkel ő messzebbre is tekint. Meleg érdeklődéssel fordul fővárosunknak csak nemrégiben keletkezett új egyháza felé is. A hol neki oly fényes palotája volt, azt akarta, hogy ott méltó háza legyen Istennek is. Húsz éven át (1792-től 1811-ig), míg csak a Deák-téri díszes templom felépült, évenként ezreket áldoz e czélra.

1 Az építéshez kirendeli szolgáit és fogatait is. A felavatási ünnepen hálás örömmel ő és veje, báró Prónay Sándor vendégeli meg az összegyűlt nagy vendégsereget s végrendeletében is bőkezűen emlékezett meg a budapesti egyházról. Már ekkor felismerte fővárosi egyházunknak központi jelentőségét. De van ennél még messzebb kiható, egyetemes érvényű alkotása is, mely országos tanári egyesületünk czéljaihoz is legközelebb áll és közvetlen oka volt mai ünneplésünknek. Roth Johanna még Mária Terézia korának volt gyermeke. Látta a vészes aknamunkát, melylyel a protestantizmust sorvadásra és végenyészetre akarták juttatni. Sok volt a mi veszteségünk akkor is. Még az oly nevek közt is, mint Zay és Teleki, akadt ki elpártolt. Ezért a nagy lélek édesanyai éles szemeivel meglátta, hogy a számban való megfogyatkozást szellemi erővel, életképes protestáns intelligenczia nevelésével kell kipótolni. Eleven oszlopokkal akarta az egyház roskadozó épületét megtámogatni, miként végrendeletében is oly szépen mondja: „Az Istenfélő, tudós emberek az élő Istennek eleven templomai, melyek által Isten ő szent felségének dicsősége terjed s az Isten házának jussai megoltalmaztatnak". Ő volt az, ki az iskolák jelentőségét az egyház életében, melyet újabb időben, sajnos, oly sokszor lekicsinyelnek, felismerte és méltányolta. Százezer forintos iskolai alapítványával éppen egyházát, a protestantizmust akarta megerősíteni; jellemes, tudós férfiakat akart nevelni, a kik Isten házának, az egyháznak jogait megoltalmazzák. Ezt a czélt vallja magáénak evangélikus tanár- és tanítóegyesületünk is, 1 A természetben szolgáltatott adományon kívül, a mi szintén igen sokra ment, több mint 15,000 frtot áldozott e czélra. Doleschall, i. m. 28., 32., 42. és 48. 1.