Payr Sándor: Gróf Teleki Józsefné Királyfalvi Roth Johanna. Emlékbeszéd. Eperjes 1914.

áldoz s a közpálya költségeit viseli: addig a serény nő otthon kormányozza a házat, vezeti gazdaságát, terheket törleszt, épít, gyűjt, szerez, erős kézzel és honleányi hűséggel tartja meg az ősi vagyont. De az anyagiak mellett a szellemiekből is művelt magyar nőhöz méltóan veszi ki részét. Ő neveli kicsinyeit nagy gonddal az Úrnak félelmében és jó erkölcsökben. Magáévá teszi az eklézsia gondját és nem zárkózik el a főúri világ társasélete elől sem. Pesten a Szerviták-terén palotát épít, a telet itt töltik. A pesti Deák-téri templom felépítésében együtt fáradozik gróf Beleznayné báró Podmaniczky Annával, ki a Ferencziek-terén elsőben gyűjté össze szalonjában a magyar írókat s egyszersmind a szervezkedő evang. hitrokonokat is.

1 Roth Johanna menye volt gróf Teleki Lászlóné, a kinek második ily főúri szalonja volt a fővárosban. S a mi nagyasszonyunk hazafisága és műveltsége, férjének írói hírneve, fiainak áldozatkészsége is méltán felbátorít arra, hogy az ő palotájukban is a magyar kultúrának hasonló otthonát lássuk. De nem a nagyvilág, hanem a nyájas családi kör volt a kies hely, hol Telekiné magát igazán boldognak érezte. Mint férjének költeménye is megörökíté, vidám gyermeksereg vette körül a jó családanyát. De korán is látogatta a temetőkertet. Öt gyermeke közül István fiát 17-éves korában veszíté el. Johanna leánya báró Prónay Sándor egyetemes felügyelőnknek lett hitvese,

2 de korán elhunyt magtalanul. Csak két fia, László és József élte túl. Általuk Roth Johanna lett törzsanyja a nagy Telekieknek. László fia igazi büszkesége a magyar irodalomnak, az ő pesti háza igazi központja a magyar íróknak. József fia is főkormányszéki tanácsos, tudós és nagy emberbarát. Unokái közül József, a Hunyadyak korának történetírója, az Akadémia elnöke és nagy jóltevője. Teleki László pedig a nagyeszű és rendíthetlen jellemű politikus, a kinek tragikus halála az egész országot megrendítette. Mind e Telekiek nagy tiszteletben tartották Roth Johanna emlékét, az ő szellemét örökölték s megpihenni oda vágyódtak vissza édesanyjuk mellé a sziráki csendes sírboltba. E ragaszkodást a jó családanya meg is érdemelte. Nemcsak anyagi* javak bőségét, hanem a szív és lélek kincseit, a szeretetnek és édesanyai áldásnak soha el nem muló örökségét hagyta reájuk. Kitűnik ez fiaihoz intézett búcsúszavaiból: „Nekiek és minden időben leendő maradékaiknak hagyom veszélyt nem ismerő örökségül az igaz, örök élő Istennek fiúi és leányi félelmét. Tartsák meg az általuk megismert igaz keresztyén vallást; azt, mint minden világi romlottság ellen egyedül való fegyvert a maguk maradékainak ártatlan szivekbe csepegtessék. Egymást szeressék igazán, legyenek alázatosak, szorgalmatosak és adakozók. Én őket a halál küszöbéről jó házastársaikkal, kedves menyeimmel és szép unokáimmal együvé ölelvén s azon szívhez, mely irántuk való igaz szeretettel lángolt és a mely alatt életet vettek, szorítván, reájuk és maradékaikra anyai áldásomat adom." Az ilyen áldás nem maradhatott foganat nélkül. 1 Doleschall E. S.: A pesti ev. egyh. tört., 16. és 162. 1. 2 Nagy Iván, i. m. XI., 92.