Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza (1841–1925). Sopron 1931.

ÖTÖDIK SZAKASZ. Gyurátz Ferenc jellemrajza. - XXVIII. Összefoglaló jellemzés. Bancsó Antal búcsúbeszéde. Kapi Béla és Antal Géza püspökök emlékbeszédei. Gyurátz, az imádkozó és dolgozó. A tudós, a pedagógus, az író és a szónok. A lelkipásztor és egyházkormányzó. Vonzódása a katonaipályához. Magyar hazafisága

hagyottakat. A hívek látogatását rendszeresen és lelkiismeretesen végezte. Néki egy szegény inasgyerek megtekintése, egy koldusasszony ellátása fontosabb volt, mint a magas minisztériumban a tisztelgés, vagy más külső formaság. Évenként nevelt árva gyermek alumnusokat, akik házról-házra jártak, de legtöbbször a lelkészlakon a konyha körül lebzsellek. Ezeket nem csak ruhával látta el, de ha iskoláikat végezték, valamelyik iparosnál jó helyet is ő keresett nekik, mint inasgyerekeknek. A jobb tehetségüeket taníttatta is. A pasztorális gyakorlásában is erős, szívós akaratot tanúsított. Ha a nőegyleti tag azt üzente, nagy a sár, nem mehet el a szegén}' asszonyt a külvárosban meglátogatni, akkor valamelyik vagyonos barátjától fogatot kéretett s így vitette ki a kényesebb uri asszonyt a beteghez. De akadályt nem ismert, mentséget el nem fogadott. Tudták ezt jól a káplánok is. Soha sem merték mondani: ezt nem tudom, ez nem lehet. Mikor titkári állásomat Pápán 1896. elfoglaltam, nagj

r

on meglepett ez a sok ágazatit, sietős, lázas pasztorális munka a paplakon. És ekkor szólított fel az Evang. Családi Lap szerkesztője Bereczky vagy Paulik, hogy ismertessem Gyurátzot mint lelkipásztort, mert arcképét akarja közölni. Egy névtelen cikkben leírtam mindent híven, amit láttam, túlzás és hízelgés nélkül.*) A békéscsabai esperes ezt annyira megsokalta, hogy megrótta érte a maga akkori lapjában a névtelen szerzőt. Pedig mind igaz volt, amit írtam. Ki hitte volna, hogy a szelidlelkű lelkipásztorban, akinek lényege a szeretet, a részvét, az irgalmasság volt: egész életében benne lakott mindig a katona is, ifjúkorának ez az álma. Az ideális katona a maga hazaszeretetével,', kötelességtudásával, hősi bátorságával, a rendtartó fegyelemmel, erős akaratával és lovagias, nobilis érzületével. Mint egyházkormányzó is katonai rendet és fegyelmet tartott. Ahol szükség volt rá, mint láttuk, katonai szigorúságot tanúsított. Megrázta a fát, amelynek férges, hitvány volt a gyümölcse. Csak nehezen lehetett a katonai pályától visszatartani. Diák kora óta gyakorolta magát a vívásban. Gusztáv Adolfnak, a jeles hadvezérnek történetét írta meg. *) Evang. Családi Lap 1897. 36. 1. Gyurátz Ferenc. írta —y. (Arcképpel.)